A hely megfelelt, szóval lepakoltunk. A lovamat odavezettem a tóhoz, hogy szomját tudja oltani és majd intézi magának az élelmet is. Ugyanakkor nem kötöttem ki. Hidalgo már pár éve a társam volt, jól tudtam, hogy nem fog elcsászkálni. Miután lepakoltam róla a felszerelést láttam, hogy Leliana eltűnt az erődben, valószínűleg gyújtósért. Jogos volt, hiszen néhány égett fadarabbal meg szénnel nem lehet tüzet gyújtani. Gondoltam egyet és elindultam az ellenkező irányba én is, ám a tisztás szélén megálltam. Egy ideje már furcsa hangokat hallottam a fejemben... olyanokat, melyeket már jó pár éve nem. Régi, évekkel ezelőtti történet volt és örültem, hogy azóta kiveszett a tudatomból a dolog... de most újra felelevenedett... és nem volt kétséges, hogy milyen teremtménytől jött. Az éjfatty vér nem teszi lehetővé számomra, hogy másfajta élőlényt is érzékeljek, így elég hamar eldőlt a kérdés. Nem messze érzékeltem a dögöt és a fejemben keltett hangok alapján azt is meg tudtam mondani, hogy milyen típusú. Ha odafigyel az ember, észreveszi. Az érzésre beromboltam az erdőbe és már futtomban indultam volna a kreatúra felé, amikor megtorpantam. Menekült, a hang pedig távolabb került. Én meg csak pislogtam. Mi a fene... oké, hogy olyan kreatúra, amilyen, de ez még tőlük se volt számottevő. Inkább visszamentem a táborba az új információk birtokában... meg közben főtt a fejem, hogy Lelianának kellett összeszednie a gyújtóst. De nem mertem a felszerelésünket magára hagyni... ki tudja, hátha az kell a lénynek, vagy erre téved egy kisstílű tolvaj... szóval míg Leliana visszajött, kitakarítottam a tűzhelyet... meg persze figyeltem a lényre, mely elég távol állt meg a tisztástól. Kíváncsi lennék, mit akarhat. Leliana hamarosan visszajött, a tűzhely elkészítésért meg már azért én csináltam. Beletelt némi időbe, de lobogott a tűz, mi pedig megvacsoráztunk.
- Lehet kicsit szó szerint vették, amikor azt mondtam nekik, hogy egy kisebb csapat is életben maradhasson rajta pár napig - jegyzem meg a falatozás közben.
Az étkezés után csend telepedett ránk. Leliana is elvolt magában, meg én is... mondjuk, én csak testben voltam itt. Lehunyt szemmel rajzolgattam magam elé a porba, miközben figyeltem a lényre. Még mindig ugyan ott volt, vagy ha közelebb jött, akkor nem számottevően. Mi az ördögre készül? Lehet, hogy csak egy megfigyelő és várja az erősítést. Ezt viszont kétségbe vonom, hiszen ezen a terepen viszonylag jó a közbiztonság, az ellenőrzés. Ha egy-egy fatty képes is átcsúszni a járőrökön, valószínűleg egy nagyobb csapatot már észrevennénk. A merengésemből Leliana rángat ki.
- Sajnos nagyon is hallok valamit - sóhajtok, miközben rá emelem sárgás tekintetemet. - Még a lovon kezdődött, de amikor elmentél az erdőbe, akkor lett csak erősebb a dolog. Valószínűleg egy süvöltő van a közelünkben. Ne haragudj, hogy nem szóltam előbb, de úgy tűnik, még nem vagyunk veszélyben. Amikor meg akartam keresni, elmenekült és azóta nem mozdult el a helyéről - kis hallgatás. - A süvöltők a lopakodás és a csendes gyilkolás mesterei, de még ilyen háttérrel is nagyon furcsa a viselkedése. Cserkésznie kellene, keresnie a rést, de ez csak áll és bámul.
Amikor felveti, hogy keressük meg, nézzünk körbe, megrázom a fejem.
- Én nem mehetnék anélkül a közelébe, hogy megérezzen és valószínűleg csak tovább menekülne, mint az előbb. Egyedül kellene menned és... ne értsd félre, nem becsüllek alá, de a szokottnál veszélyesebb lehet. Főleg egy ilyen... szokatlanul viselkedő példány esetén... ám... mi se hagyhatjuk, hogy csak úgy a környékünkön lófráljon.
Vas. Aug. 11, 2013 2:47 am
