Arvael Innois Lothril

Név: Arvael Innois Lothril

Kor: Olyan tizennyolc és tizenkilenc körül lehet.

Faj: Elf

Születési hely: -

Kaszt: Kósza – Orvgyilkos

Vérvonal: -

Kinézet: Légies vonásokkal rendelkezik, termete apró, 154 cm magas, vékony, nőies eleganciájával rejtőznek bőre alatt az izomcsoportok, amelyeknek túlzott kiépítése nem teszi tönkre az összhatást. Bőre sápatag, fehér, köszönhetően az állandó esti tevékenységeinek, elf vonásai erősen meglátszanak, csontozata törékeny, füle hosszú. Haja szőke, de több esetben lehetne hamarabb fehérnek titulálni a válla alá érő hajkoronát. Éjszaka általában a tarkóján összefogja, nappal kiengedve hordja. Elegáns, büszke, mégis gyors, energikus mozdulatokkal mozog. Hajlékony és inkább a gyorsaságára hagyatkozik, szinte táncoló harcmodorával próbálja legyőzni ellenfeleit, mint erővel. Vesébe látó, titokzatos, néha szúró pillantása van.

Szemszíne, látása és bőre fény hatására változik a démonvér mellékhatásaként. Nappal vagy erősebb gyertyafénynél, tűznél, a szeme lila színben tündököl, mint valami ékkő, arcán, állán, orrán és részben a nyakán, a bal karján végig és a jobb lábfején arany minták jelennek meg, melyek igazi aranyhoz hasonlóan fénylenek. Bőre az átváltozott helyeken ugyanolyan tapintású, mint máskor, de sokkal jobban érzékeli a mágiát, ahol mintái vannak enyhe bizsergést, zsibbadást érez, még a legenyhébb mágiánál is. Lilába átmenő szeme az egyre nagyobb fény hatására egyre jobban veszíti el a látását. A tűz vagy gyertya epicentrumától szinte megvakul, ám ahogy fokozatosan távolodik tőlük, egyre inkább ki tudja venni a tárgyakat. Ám akkor is legtöbbször homályosak és a távoli dolgokat nem érzékeli. Nappali fénynél teljesen vak, szó szerint az orra hegyéig szerencsés, ha ellát. Ezért megtanult a hallására és a többi érzékelésekre figyelni, mint például a tapintás, szaglás, ízlelés.

Éjjel, az arany minták eltűnnek a bőréről és a mágiára csak a gyomra bizsergése figyelmezteti, de ilyenkor csakis erősebb mágiát érzékel. Nevezhetjük zsigeri ösztönnek. Szeme írisze világító kékké változik, a látása a sötétben felér egy macskáéval vagy talán még annál is élesebb. Az ultraviola fényt is érzékelni tudja, a látásában nem tesz ez kárt, csakúgy, mint a foszforeszkáló anyagok fénye sem.

Jellem: Büszke, keveset beszél, a véleményét megtartja inkább magának, de a lenézését vagy nem tetszését nem mindig tudja kordában tartani, ahogy az indulatait sem, ha már úgy érzi több a soknál. Kitartó és hihetetlenül makacs, ha úgy gondolja valami megéri. Gyorsan jár az esze, intelligens, igyekszik a lehető legjobban kijönni mindenből, legyen szó élethalál harcról vagy alkudozásról az utcai árusoknál. A múltja még néha ma is rémálmokat okoz neki, de igyekszik az összes emlékét és a nyitva hagyott, bizonytalan kérdéseket eltemetni elméje legmélyére.

Felszerelés: Kemény, barna, kidolgozott bőrből készült páncél, bőrcsizma, könnyű, a mozgást nem akadályozó zöld nadrág, két vékony, hegyes tőr, egy tegeznyi nyílvessző a legjobb fajtából, jó minőségű, strapabíró íj, fél tucat mérgezett, apró nyíl. Ez az általános felszerelése, de a többi a munka milyenjétől függ. „Kurtizánruhája” állandóan változik, de legtöbbször a kihívó, színes, combot, mély dekoltázst mutató darabok kerülnek a kezei közé. Ilyenkor szokott arany füldíszt és fülbevalót, karperecet, a felkarját körbeölelő karláncot és bokaláncot hordani. A Madame kedvéért pedig egy arany köldökpiercing, amely a nemesi réteg körében most tört be az országba, mint újdonság.

Előtörténet: „Sosem jó kezdet, ha egy piszkos, rongyokba csomagolt hét év körüli kölyköt a Breciliai erdő keleti részén, egy mocsaras, különféle ásványok kémiai bűzében találnak meg. Hol a kicsapódó anyagok a föld felszínét sárgássá teszik és keveredve az állandó köddel, gomolyogva mutat utat az eltévedt embereknek a biztos halálba, az erdőre nehezedő sötétség gyomrába. A légzés nehézkes, a kesernyés íz bombázza az ízlelőbimbókat, a füst akarva-akaratlanul lekúszik a torkunkon és égeti a nyelőcsövet. Itt még a fák is élettelenebbnek tűnnek, az erdő halott, egy madár sem csicsereg, egy avarlakó sem zavarja meg azt a fajta csendet, amelyben az embernek végigbizsereg a gerince és úgy érzi a tarkójába térő viszketéstől, hogy minden bokorban megbújó szempár csakis felé villan. A lassan elénk táruló látvány pedig végképp földbe gyökerezteti a lábunkat. Feltéve, ha eddig is előre tudtunk haladni a süppedő, vizenyős, ingatag talajban.

Az ősi, réges-rég elhagyatottan álló temető még nem lenne megbotránkoztató az omladozó, törött márványokkal, a hanyagul földbe szúrt keresztekkel, a kopott, gazokkal benőtt sírfeliratokkal és az apró dombokként kiemelkedő sírhalmokkal, ha néhányon nem terülne el egy-egy halott. Tapasztaltabb szem egy-két másodpercen belül meg tudja állapítani, hogy a márványon átbukó, egymás hegyén, hátán heverő, néhány sírból félig kihulló tetemek élőhalottak maradványai. Ameddig a ködtől el tudunk látni, a füstből előbukkanó rothadó végtagokat látunk, szétloccsantott fejeket, amelyeket ismeretlen erő robbantott fel. Néhány fej levágva hever a teste mellett. A mészárlás bűze, a sárgás füsttel még undorítóbbá és gyomorforgatóbbá teszi a helyzetet. Öklendezni szeretnénk. Összegörnyedni és kiadni a reggel megevett kenyeret, szalonnát, tojást és a mellé elfogyasztott sört, amit az indulás előtt gyorsan gurítottunk le a torkunkon. Helyette elkerekedik a szemünk, a lélegzetünket visszafojtjuk, ahogy meglátjuk az egyik sírkövön álldogáló vézna gyermeket, aki háttal állva ismétel valamit. „Nem, nem én… én nem… nem az én hibám… nem én… ők akarták… ők rosszak… nem, nem csináltam semmit…” A vékony peremen hintázik, lábujjaival ügyesen egyensúlyozik. Előre-hátra, előre-hátra. Erősebben markolunk rá a kardra, de a bőrkesztyűnk nyikorgása elárul minket. Hirtelen pillant hátra apró válla felett, haja úszva követi a mozdulatot. Lila szeméből a pánik tükröződik, hófehérnek tűnő szőke haja a háta közepéig ér, kicsiny kezét ökölbe szorítja, teste megfeszül a várakozástól. Tekintetét ide-oda járatja, keresi a hang forrását, de nem mer cselekedni. Szája és arca vértől maszatos…”

Az orvgyilkos, aki épp egy munkája után ment az erdőbe, először gyermeki sírásra lett figyelmes mielőtt eltűnt a sűrűben és rálelt a kislányra. Nehéz volt felmérnie a helyzetet úgy, hogy az ismeretlen lány minden lehetséges támadására ugorjon, de közben meggyőzze az apró, törékeny kis elfet, hogy nem kell félnie tőle. Hosszú percekbe és megnyugtató szavakra volt szüksége, hogy aztán a lány sírva aludjon el a gyilkos karjaiban a kimerültségtől. Zachary végül veszélytelennek nyilvánította az édesdeden alvó lánykát, de ahogy benne is leült a gyanakvás (mindenfajta tesztnek alávetette, de a lány ártalmatlannak bizonyult), helyét átvette a kíváncsiság. Hazavitte magához, befogadta Denerimben lévő észrevétlen kis lakásába, amely a város szívében helyezkedett el. Enni adott neki, új ruhát és tetőt a feje fölé. Az első napokban kitartóan kérdezgette az erdőben történtekről, de a lány zavaros makogása, majd az üressé váló tekintete nem sok támaszpontot adott a férfinek. A lány sokkos állapotban volt még jó sokáig, de sosem nyerte vissza az aznap esti és az az előtti emlékeit. Homályosan emlékezett rá, hogy varázslónők „földből jövő bácsiknak énekeltek”, hogy kirángatták az ágyából és hogy valamilyen sötét, fémes ízű folyadékot itattak vele. Meg hogy csípte a torkát a lötty, a szemeit pedig a könny… A férfi hosszas kutakodás után varázslónők segítségével rájött, hogy démonvért itattak vele, de a rituálé miértjére, arra, hogy hová tűntek az ezt végre hajtók és hogy ki gyilkolt le annyi élőhalottat, sosem kapott választ. A lányon pedig az éjszaka örök nyomot hagyott. Minden rezdülésre összerázkódott, gyorsan lapátolta be magába az elé rakott ételt, hogy biztosan az övé lehessen. Így teltek a napok, majd a hetek, végül a hónapok. Ki kellett volna raknia, az életét csak megnehezítette egy lenézni való elf… Ám Zachary már szinte az első naptól tudta, hogy nem bírja elengedni a lányt. Ugyanúgy tudta, mint ahogy felfedezte a képességeit… És az adottságot sosem szabad kihasználatlanul hagyni, amely ha találkozik egy orvgyilkos apai szeretetével és a szeretetéből kiinduló tanításaival messzire repíthet egy elárvult elf lányt.

„Második hold.
Negyedik nap.
Arvael fejlődik. Ma éjjel tett három kört a város körül. A házakon haladva elérte a városfalat. Az őrök egyszer sem vették észre, de nem ért vissza időre. Nem elég fürge. Büntetésből napfelkeltéig a háztetőn egyensúlyozva, súlyokkal megrakodva kellett átvennie a gyakorlatokat. Látszott, hogy utálja, ami helyes, legközelebb időben visszaért. A gyorsaságán még javítani kell, a kitartása elfogadható.
A nappali edzés az udvaron folyt. A nap bántotta a szemét. A teljesítménye siralmas volt. Ha nem fatőrökkel gyakoroltunk volna, halott lenne. Három elől sikerült elhajolnia. Egyre jobban figyel a suhanó hangokra, jobban be tudja tájolni honnan fogok támadni. Nem reménytelen a helyzet.
Kérelmeztem több kitalált és hamisított ajánlólevéllel, Sir Simon S’greth néven a lány felvételét az udvarhoz, mint szolgálólány. Jó pozíció lenne, közelebb férkőzhet a nemesi réteghez. Sok megbízatás hamarabb jutna el a fülébe. Átlátná a dolgokat, beszivárogna a vezetői testbe, mint valami jó méreg. Még nem érkezett válasz.
Az íjászatban nincs mit tanítanom már neki. De ezt sosem fogja hallani tőlem.”

Arvael tizenkilenc éves korára már a sokadik megbízatásán túl volt, amelyet a mestere rótt rá. A szolgálólány tisztséget még mindig nem kapta meg, helyette egzotikus kurtizánként van bejelentve Denerim egyik előkelő bordélyházában. Néha-néha megfordul ott, hogy ne keltsen gyanút (sok férfinak fáj rá a foga, különleges megjelenése miatt), de a Madame és Zachary barátságának köszönhetően nem kell a többi ott lakó lánnyal ellentétben dolgoznia, a kuncsaftoknak beadott altató mindig megteszi a hatását… Pedig mindig úgy hiányolta az alkohol szagú, szőrös, durva, impotens seggfejeket.

Szakértelmek: Más szerep azonnali, könnyed felvevése, beolvadás, lopakodás, tőrrel való vívás, harc, íjászat, magas szintű eszköz nélküli harc, közepes szintű méregkeverés, gyenge zárfeltörés, lovaglás, úszás, egykezes karddal való vívás közepes szinten.

Varázslatok: -

Tetszetős előtörténet, és a stáb egyhangú döntése alapján elfogadlak, viszont úgy vesszük, a kezdő kreditjeidet már el is költötted.
Jó játékot az oldalon, és sok szerencsét a túléléshez, sokan fognak rád vadászni, több okból is