Gavin Esgal

Név: Gavin Esgal
Kor: 30
Faj: Elf
Születési hely:
Kaszt: Mágus - Alakváltó
Vérvonal: -
Kinézet: Bár rendelkezik népe jellegzetes vonásaival - emberekhez képest apróbb termet, vékony tagok, hegyes fül - első látásra, vagy akár a sokadikra is elég nehéz megmondani, hogy Gavin nem az emberek közé tartozik valójában. Ha nem is sokkal, de ahhoz pont eléggé magasabb társainál, hogy a feje búbja kilógjon egy csapat elf közül, sűrű barna haját pedig úgy fésüli, hogy elrejtse füleit, ha épp a városban akad dolga.
Tetoválást sem visel a testén, illetve fegyvert sem hord magánál szinte soha, illetve a ruházata is inkább egy békés városlakó megjelenését sejteti, mint az erdő szülöttjét.

Jellem: Mindenek előtt végtelenül kíváncsi. Szeretne mindent tudni, mindenről, viszont ha neki kéne megosztania valakivel valamit, azt már nem műveli ilyen lelkesen. Nehezen bízik meg ismeretlenekben, és még a közeli ismerősök előtt is titkolózik, hacsak nem feltétlenül szükséges, hogy tudják azt amit. Amúgy egy csendes, magának való ember, kivel látszólag sosincs probléma.
Otthon, a sajátjai között már jóval nyíltabb, és barátságosabb, és bár ott sem kimondottan a társaság középpontja, azért ő is odakuporodik a tábortűzhöz, hogy meghallgassa a meséket, és néha, nagyon ritkán, elmeséljen ő is párat kalandjai közül.

Felszerelés: Csak a ruhái, erszénye, és ilyesmik. Csupa hétköznapi dolgok.

Előtörténet:

Az elsöprő erejű fuvallat, mely maga után hordozza a vihart kis híján engem is elsodor, mielőtt alábuknék a lomboknak, hogy végre fedve legyek az esőtől, és karmokban végződő lábam az avart érje. Alakom ekkor fényleni kezd és növekedésnek indul, majd mire elérem normális, sajátjaim között impozáns magasságom, máris egy sereg apróság vesz körül, én pedig mosolyogva nyúlok a tarisznyám után. Szinte kicsipegetik a kezemből a városból szerzett édességeket, nekem pedig közben sikerül elkapnom az őrző tekintetét.
-Lanaya rendkívüli gyűlést hívott össze - jelentem neki, mikor már magunk vagyunk.
-Lanaya? - Kérdi érdeklődve. - Mi történt Zathrian-el?
-...
-Értem. Ez a gyűlés, tudod miről lesz szó?
-A szürke őrség sereget gyűjt, hogy szembe szálljon a veszedelemmel. Vannak valami dokumentumaik is, melyeket az őseink írtak alá, biztosítva őket a támogatásukról. Ez persze gyakorlatilag nem kötelezhetne minket semmire, de közben megtörték az átkot is.
Látom az őrzőn, hogy tudja melyikről beszélek, így inkább folytatom a lényeget:
-A legtöbb klán igent fog mondani. Talán mindegyik, aki Fereldenben tartózkodik. Nekünk is mennünk kéne...nekem...
-Nem!
-?
-Rád itt van szükség. Ha elbuknak, és a veszedelmet nem lehet megállítani, csak veled együtt állhatunk tovább elég gyorsan, a vadászaink segítsége nélkül. ÉN megyek.
-Biztos ez?
-Kívánj szerencsét, szükségem lesz rá.

Úgy tettem, ahogy mondta, aztán a maradék klánnal együtt északra vándoroltunk, közelebb az ellenséghez, mint hittük volna. Csak a vak szerencsén múlott, hogy végül az ellenük felvonult harcosaink helyett nem a vének, és gyermekek előlük vonuló csoportja találkozott először a szörnyetegekkel. A vak szerencsének, és annak, hogy a sereg beérte őket Denerim-nél, és utána inkább velük foglalkoztak a rémek. Mivel soha többé nem láttuk az őrzőt, emlékünkben úgy maradt meg, hogy értünk áldozza az életét, a vele tartó vadászok majd felével.
Véres ütközet volt, az nem vitás, de állítólag a puszta túlélésünkkel együtt társaink a megbecsülést is kivívták a számunkra, és talán, idővel mi is megtalálhatjuk a helyünket ebben a világban. Na persze...
Nem láthatom a jövőt, így ki tudja, talán egy nap igaz lesz, és tényleg békében élünk majd a többi néppel, egyenlőre viszont az új őrzőnek is szüksége van szolgálataimra, én pedig szárnyalok tovább, hogy ha veszély fenyegeti a klánom, általam időben tudják meg, az ellenség pedig csak hűlt helyünket láthassa, minden alkalommal.


Szakértelmek: Lopakodás

Varázslatok:

-Sólyom alak.

El vagy fogadva és üdvözöljük körünkben az első alakváltót!