Név: Alora Norwood
Kor: 26.
Faj: Ember.
Születési hely: Ferelden - Redcliffe
Kaszt: Mágus
Vérvonal: Averill Norwood – apa
Gertrud Norwood – anya
Dean Norwood – öccs (24 éves)
Kinézet: Filigrán, izmos termet, társul a 165 cm-es magassághoz. Hosszú, hátközépig érő hullámos barna haj keretezi, kissé halványan szeplős arcát. Kék szemei legtöbbször cinkosan mosolygósan néznek a világra. Általában a rend, a körmágusok jellegzetes ruháját viseli, de ha feladattal bízzák meg és el kell hagynia a tornyot, akkor inkább szeret beleolvadni a környezetbe és kényelmes, puha bőr nadrágot, vászon inget és vékony bőr mellényt vesz fel.
Magán szorgalomból megtanul bánni az íjjal. Ha rejtve kell maradnia, akkor ez van nála a mágus bot helyett.
Jellem: Alora egy cserfes, de nagyon szeretnivaló lány, akinek mindig van egy kedves szava ahhoz, akivel találkozik. Okos és nagyon könnyen tanul, ha valami nehezebben megy azt kitartó szorgalommal pótolja. Mindig igyekszik az idősebb, tapasztaltabb mágusok kedvében járni, de nem azért, hogy ezzel valami előnyhöz jusson, hanem mert ilyen a természete. Éppen ezért általában nagyon kedvelik is érte, mert nem lehet rá sokáig haragudni, még ha egyszer-egyszer rossz fát tesz a tűzre, ami kisebb korában azért előfordult, főleg, ha más tanoncok belevitték. Nem kívánkozik el a toronyból, jól érzi magát és megpróbál minél jobb és képzettebb mágussá válni.
Felszerelés: mágusbot, fehérfa íj, gyógynövények és mérgek…..egyelőre
Előtörténet:
Egy kovács lányaként láttam meg a napvilágot és sokáig semmiben sem különböztem a többi, Redcliffe-ben élő gyerektől, sem elevenségben, sem rosszaságban, sem abba, hogy aránylag korán befogtak minket a ház körüli munkába. Főleg, miután megszületett a kisöcsém Dean. Később, azon kívül, hogy besegítettem a házi munkába, sokszor kellett vigyáznom az öcsémre is, míg anyám besegített apámnak a műhelyben, vagy elment a piacra vele Denerimbe, hogy jobb áron adjanak túl a portékákon.
Anyám és apám is eléggé vallásos volt, sokat jártunk a Káptalanba, főleg vasárnaponként. Persze engem nagyon nem érdekelt ez az egész, hiszen egy tíz éves kölyöknek nem ez a legizgalmasabb elfoglaltság, mikor a többiekkel is lehetne játszani, de hát muszáj volt.
Így aztán sokszor játszottam el a beteget, a hasfájóst, hogy otthon hagyjanak és akkor aztán ahogy beléptek a templomba én már rohantam is ki a kertek alá, hogy éjfattyölőset játszunk a többi magam korabeli gyerekkel.
Ennek persze az lett az eredménye, hogy kaptam egy jó alapos verést apámtól és pár napig sehová sem mehettem. De hát ez sosem tartott vissza, míg egyszer…….
Éppen Dean-re vigyáztam, mikor a szomszéd kocsmáros lányai, izgatottan rohantak be, hogy találtak valami érdekeset a malom melletti folyónál.
Mondanom sem kell egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy nem megyek, hiszen ott volt az öcsém. Inkább fogtam a kezét és magammal vonszoltam őt is. Ott aztán meg is feledkeztem róla, hiszen az a valami, amit a többiek találtak, nem volt más, mint egy páncélkesztyű, ami már ugyan elég ócska állapotban volt, de még is csak egy PÁNCÉLKESZTYŰ volt! Izgatottan és viháncolva nézegettük, mikor meghallottam a sikoltást és bennem egy pillanat alatt meghűlt a vér. DEAN!
Rohantam a hang irányába, ahogy csak a lábam bírta, de már csak a mozdulatlan testét találtam a malomkerék mellett és a fejéből dőlt a vér.
Halott sápadt lettem egy pillanat alatt és azonnal hozzá rohantam. A lányok is halotti csendben gyűltek körém. Az ölembe vettem az öcsém fejét és a kezem a sebre szorítva, potyogó könnyekkel imádkoztam a Teremtőhöz, hogy gyógyítsa meg őt, ne hagyja, hogy baja legyen miattam. Éreztem, ahogy a vére csiklandozza a tenyerem, de aztán mintha ez megszűnt volna és Dean arcába is kezdett visszatérni a szín, majd nyitogatni kezdte a szemét.
Boldogan kiáltottam fel és vettem el a kezem a halántékáról, ahol nyoma sem volt a mély és súlyos sebnek.
- A Teremtő meghallgatta az imámat és meggyógyította Dean-t! – kiáltoztam eszemet vesztve szinte.
Persze a hír gyorsan terjedt és mikor a szüleim visszatértek egy komoly beszélgetés várta őket a Káptalanban, aminek a következtében templomosok jelentek meg és vittek engem magukkal.
Előtte még szomorú búcsúzásban volt részem. A szüleim bár nagyon megijedtek a történtek miatt, még sem hibáztattak és szeretetükről biztosítottak, de elmondták, hogy innentől a Toronyban kell élnem, mert olyan képességem van, ami veszélyes lehet rám is és mindenkire, ha nem tartják felügyelet alatt. Nagyon szomorú voltam, de egyúttal kíváncsi is, hiszen nem igazán fogtam még fel, hogy ez mit jelent számomra. Így mikor el kellett válnunk, nem voltam nagyon letörve, úgy éreztem, mintha csak egy kirándulásra mennék, egy nagy kalandra.
Azóta eltelt 16 hosszú, tanulással és gyakorlással teli év. Mágus lettem! Megküzdöttem az Enyészet démonaival és meglepően könnyedén győztem le őket. Talán valamennyire le is higgadtam, hiszen nagyon is élveztem az itt töltött éveket, még ha a bezártság sokszor csalt könnyeket a szemembe. De nem tiltakoztam ellene, mint egyesek. Tudtam, hogy mennyire veszélyes lehet egy mágus a környezetére. Részem volt a vérmágusok legyűrésében és az általuk okozott pusztítás helyrehozatalában. A többség szerencsére olyan volt mint én. Az idősebb, tapasztaltabb mágusoktól sokat tanultam, és Wynne-vel is találkoztam, akitől szerencsémre szintén átvehettem pár dolgot. Szerettem mágus lenni és nem vágytam ki a nagyvilágba. Persze néha meglátogathattam a szüleimet, akik már eléggé idősek voltak, így örültek, ha láthattak és ilyenkor öcsémmel Dean-nal is elbeszélgethettem. Izmos, jókötésű fiatal legény lett, aki kalandokra vágyott. Én meg próbáltam a lelkére beszélni, hiszen ott volt apám műhelye, akitől már ideje lett volna átvenni a stafétabotot. Reméltem, hogy marad a fenekén és csak a hangja nagy.
Elégedett voltam az életemmel.
Szakértelmek: gyógyító mágus és kiválóan ismeri a mérgeket is.
Varázslatok:
Simító kéz: A mágus pár perces koncentrálás után a nagyobb sebeket is képes gyógyítani, de egyszerre csak egyet, mert nagyon kimeríti. Ezután pihennie kell. Négy körönként csak egyszer és csatánként csak egyszer használható.
Az erő hatalma: A mágus pár perces koncentrálás után képes új erővel átitatni max. három társát, akik ilyenkor visszanyerik 80 százalékban az egészségüket. Három körönként egyszer.
A természet érintése: A földből erős indák és fás szárú gyökerek sarjadnak, melyek behálózzák a célpontot. A mágusnak ehhez mindössze fél percig kell koncentrálnia. A hatás egy körig hatásos, addig a célpont mozgás és cselekvés képtelen.
Kedd Aug. 20, 2013 1:47 am
