Név: Robert Blair
Kor: 25
Faj: Ember
Születési hely: Orlézia fővárosában Val Royeaux-ban
Kaszt: Szerencsevadász – Párbajhős.
Vérvonal: Ó vérvonal. Nos nem fogom felsorolni őket. Az őseimre már így is elég szégyent hoztam, nem fogom ezt növelni azzal, hogy el is árulom az ő leszármazottjuk vagyok.
Kinézet: A megjelenésem mindenki szerint igazán finom. Mármint, ha teljes Orléziai udvari pompában vagyok, ki sminkelve ahogy illik, akkor a finom arcvonásaim és vékony alkatom miatt sokan hölgynek néznek. Volt aki azt mondta első ránézésre olyan vagyok mint egy porcelán baba. Egy törékeny szépség. Persze manapság már egyre ritkábban van lehetőségem az udvari viseletben megjelenni bármerre is. Minden esetre a megjelenésem mindig is sugároz egyfajta bájt és törékenységet, függetlenül attól jelenleg milyen szegényes is a ruházatom.
Hiszen sajnos be kell látni, már nincs akkora vagyonom mint régen. Nem öltözhetek divatosan. Csak praktikusan. Így a viseletem átlagos utcai polgári viselet. Talán egyedül csak a minőségi kivitelű kard az oldalamon árulkodik a nemesi származásomról.
A hajam hosszú barna és egyenesszálú, általában hátul egy fekete selyem kendővel összefogva hordom. A szemeimnek csokoládébarna színe és enyhe íve van, ami csak még inkább hangsúlyozza nőies megjelenésem. Ha női ruhát öltök álcázás képen mindenkit át tudok verni, amiben segít a hófehér hibátlan bőröm is.
Jellem: Az évek alatt rá kellett jönnöm. A becsület csak akkor ér valamit, ha van pénzed is. Elvégre egy ilyen fennkölt és nemes dologgal nem lehet jól lakni, és a téli éjszakákon tűzifát szerezni érte. Ahogy a pénzed hiányában, hirtelen ki derül az is ki az igazi barát és ki az élősködő aki csak szipolyozza véredet. Így ne vedd magadra, ha megfosztalak az értékeidtől. Nem személyes a dolog. Egyszerűen csak nekem van rá szükségem. Igen nevezhetsz nyugodtan önzőnek. Féktelennek és tivornyázónak, aki csak a mának él. De gondold át a helyzetem. Valamiből fent kell tartanom a saját életszínvonalamat is. Ezért ha kell hízelgek, megalázkodom, és hazudok is. De a végén enyém lesz az aranyad, a vagyonod, és én nevetek utoljára. Amellett pedig, ne vess meg mert a pénzedet el mulattom, elvégre holnap már, lehet a főtéren lógok a nyakamnál fogva egy csinos kötélen. Ki kel élveznem minden egyes percet.
Felszerelés: Tolvajkulcs készlet, a kiváló minőségű Rapírom és tőröm, egy pár méter kötél a derekam köré hajtva az övem alá rejtve. És egy sötét kendő amit bármikor az arcom elé köthetek, hogy ne ismerjenek fel. Sima utcai viselet csuklyás köpönyeggel. Egy öltözet nemesi ruha, az Orléziai divat szerint.
Előtörténet: Hallottatok már a neves Blair házról? Nem? Nos már azt hiszem nem is nagyon fogtok. Valamely ősöm réges régen, valami nagy csatában, hírnevet és rangot szerzett magának. Onnantól fogva a családunk csillaga fel emelkedőben volt. Nem is untatok ezzel senkit. Sok száz év alatt sok nemes tett, sok, történet kapcsolódik hozzánk. Ebből azt hiszem csak az atyámét érdekes egy kicsit, hogy is fogalmazzak diszkréten, nos az ő életét érdemes megvizsgálni, hogy ráébredjünk, miként is vagyok én most ilyen hontalan.
Atyám nem született örökösnek, harmadik fiú gyermekként nem számíthatott igazán arra, hogy ő fogja örökölni a teljes családi vagyont, és birtokot. Persze egy aprócska járvány, egy kósza fegyver váltás és máris két fivért gyászolhatott. Majd kellett rá döbbennie, hogy sosem figyelt oda, mikor az ő atyja az uralkodást és birtok igazgatást tanította neki. Az eddig felhalmozott szép kis családi vagyon innentől kezdett el szépen apadni. Hol gyorsabban, hol lassabban. Jellemző mód atyám sokáig nem is vette észre, hogy milyen biztosan herdál el évszázadok alatt felhalmozott vagyont. Persze én ebből gyermek koromban semmit nem éreztem. Nemes voltam, és jó módú. Éltem az udvari életet, mint minden velem egykorú srác. Nah persze, volt egy kivétel. Már kiskoromtól kezdve sokat csúfoltak lányos megjelenésem miatt, így sok balhéba keveredtem. Mígnem apám megelégelte, hogy verekedésekkel hozok szégyent a családra. Ekkor felfogadott mellém egy kard mestert tanítónak. Mint ahogy apám fogalmazott.: „Egy úri embernek a pengével kell tudnia jól bánnia és a szavakkal. Az ökölharc a parasztok sportja.” Ha már a becsületemért harcolok tegyem úgy mint egy nemes. Védjem meg magam és becsületem párbajban. Ha pedig elég párbajt nyerek meg senki nem akar majd gúnyolódni velem.
Igaza volt. Persze sokáig nem jött még el ez a pillanat. Hosszú hosszú éveket kellett tanulnom, amíg eljutottam arra a szintre, hogy valóban ki merjek állni párbajozni. Utána pedig már egyre ritkábban fordult elő, hogy bárki is kislánynak mert volna csúfolni. A gondtalan életemnek a napjai azonban ekkor már meg voltak számlálva. Apám ekkora ugyanis rá döbbent miként csúszik ki a pénz a kezei közül, ezért kétségbe esetten kezdett új pénzügyi befektetésekbe. Sajnos az ítélőképessége a befektetések terén továbbra sem változott, és minél kétségbe esettebben próbálta a család vagyonát növelni, annál gyorsabban fogyott a vagyon.
Azt hiszem még a mai napig beszélnek az Orléziai udvarnál arról ahogy kipattant a botrány és a családom elvesztette mindenét. Ekkor mindenki sorsa fordult. A családunk szét szakadt, é mindenki próbált túlélni ahogy tudott.
Ekkor éreztem először az igazi megalázottság érzését, de hamar rá kellett jönnöm, a megalázottság, és a büszkeség nagyon eltörpülő szavak az éhséghez képest. Nos mit mondjak? Az utcára kerülés után az ember mikor már elég éhes hamar a tolvajlás útjára lép. Ha pedig valaki lopásra adja a fejét, csak idő kérdése, hogy össze akassza a bajszát a tolvaj céhhel. Nos én csak kihasználtam ezt az össze akadást, és egy kis továbbképzésért cserében abszolút nem panaszkodtam, hogy a zsákmányom nyolcvan százaléka náluk landolt. Elvégre volt mindig „munka” és nem kellett tovább éheznem. Persze ahogy nőtt az ügyességem eme kétes szépségű munkakörben úgy esett egyre rosszabbul a kizsákmányolás. Így évek elteltével végül magam mögött hagytam Orléziát, és Deneiemben kötöttem ki. Itt építgetem tovább kétes karrieremet
Szakértelmek: Tolvajlás, zárfeltörés, Kétkezes harc, és még pár apróság ami minden szélhámosnak és tolvajnak kell.
Vas. Aug. 18, 2013 6:56 am
