Mandoria Odrae

Név: Mandoria Odrae (Mandori)

Kor: 27 tavasszal ezelőtt látta meg a napvilágot

Faj: Ember

Születési hely: Tevinter, Minrathous

Kaszt: Mágus - Vérmágus

Vérvonal:
Mason Odrae ✞ (apa)
Pam Hinisbel (anya)

Kinézet: Igéző, kristálytiszta kék szemek, hollófekete, hullámos haj, amit kiengedve, vagy itt-ott befonva és a fonatokat hátul összefogva szokott hordani. Csuklyás köpenyeket szokott hordani, selyemből, bársonyból, egyéb drága kelmékből. Nem igazán takarja, hogy gazdag, csak ha úton van, ekkor egy szakadtabb, fekete utazó köpenyt visel. Ezenkívül könnyed vászonruhák, kicsit díszesebbek. Ezekhez illő nyakláncot és fülbevalót szokott hordani. Ha rázósabb útra, túrára számít, akkor viszont összefogja a haját, és selyem, bársony kelméi helyett egy könnyed apró szemű láncinget és bőr nadrágot vesz fel. Ha harcra készül, elő kerül egy-két páncél darabka is, de csak annyi, amennyi nem akadályozza.

Jellem: A kitartás és a szilárd elhatározás mintaképe. Amit egyszer a fejébe vett, akkor azt mindenképpen megpróbálja végrehajtani. A kihívásokat különösen szereti, így minél nehezebb egy feladat, annál jobban élvezi annak megoldását. Nagyon erős indok kell, hogy az ilyen céljaitól elálljon. Igazi nemesi vére van, szóval hajlamos az arroganciára, hiúságra és szereti megjátszani a "kegyeset". Igazi úri hölgyként megköveteli a tiszteletet és mindazt, ami nemessége mellé jár. Habár eljátssza, hogy őt aztán nem érdekli, ki mit gondol róla, ez valójában csak félig igaz: a nemesség véleménye mindig is érdekelte. Néha kifejezetten bosszantó és harcias tud lenni, azonban a gyermeteg játékossága is ritkán a felszínre bukhat. Ez teljesen társaság kérdése. Azonban ha valakit lenéz, nem érzi hozzá megfelelőnek a társaságát, nem fogja magát visszafogni, meg mondja tisztán és egyenesen a véleményét, még ha ezzel gorombának is tűnhet. Mindig is érdekelték a tiltott dolgok, a démonok és az éjfattyak.

Felszerelés: Habár nem sok időt tölt a vadonban utazással, ha még is kimozdul, mindig nála (rajta) van páncélzata (az utazás hosszától függ), rövid és könnyű mágusbotja, és egykezes rövid kardja. Meg persze a túléléshez kellő alapvető dolgok: élelem, két kulacs víz.

Előtörténet: Tevinterben, Minrathousban születtem Mandoria Odrae néven, de mindenki csak Mandorinak becéz. Anyám egy nemes úrhölgy, apám pedig egy gazdag kereskedő volt, amikor megismerkedtek egy hajóút során. Mikor hétévesen rákérdeztem, azt mondták, szerelem volt első látásra, s hogy ott fogantam meg még aznap a hajón. Persze ezt nem fejtették ki, de így felnőtt fejjel azért nem csodálkozom. A gyermekkorom ezen szakasza egészen jól telt. Tanultam anyámmal lovagolni, varrni, hímezni, apámmal mindig fakarddal játszottunk, már amikor éppen nem úton volt.. Ami elég gyakori volt, hiszen egy kereskedő nem ülhet a fenekén és a babérjain. Anyámhoz ezekben az időkben sokszor járt egy idegen férfi. Habár anya mindig elküldött a teremből, mikor Ő, Russeph megjött, azért sejtettem, hogy nem a pénzügyekről beszélnek. Az egyik ilyen nap pont a konyhában tébláboltam, mert anyám ismét elküldött maga mellől a férfi érkezése után. A konyhásnénikkel beszélgettem, néztem hogyan főznek. Egy-két dologra ők is megtanítottak: mikor lesz finom omlós a hús a tűzön, mivel érdemes fűszerezni. Aztán csak úgy véletlenül felgyújtottam a konyhát. Nem tudom, hogy csináltam, mert nem értem hozzá semmihez, de később megtudtam, hogy nem is kellett: egy intésem elég volt.
Másnap már a mágustoronyban töltöttem az éjszakát a többi gyerekkel. Habár a szüleim elég befolyásosak voltak, azért annyira nem, hogy elintézzék a látogatásokat, szóval leveleztünk. Mindennap írtam nekik, hogy vagyok és mi történt aznap. Persze a templárok gyakorta átnézték a leveleimet. Azokat is, amiket kaptam.
Egyre telt az idő, s egyre inkább megismertem a mágiát, annak részeit. S hallottam.. valami tiltott dologról is, amely már tinédzserként is fúrta az oldalamat. Azonban mindig azt mondták, hogy fiatal vagyok még ehhez, s inkább foglalkozzam a tanulással. Nem kötötték le tudásszomjam. Az egyik körmágust aki minket tanított, Abelt rávettem arra, hogyha túl leszek a Próbán, akkor tanítson meg mindenre, amelyet eddig eltitkoltak előlem és ő tud. Nagyjából két hónapon át kellett könyörögnöm és a kedvében járnom, hogy ezt végül megígérje. Alig vártam a napot...
Amely húszéves koromra el is jött. Démonokról azelőtt mindig csak beszéltünk, de látni... Sose láttam, egészen addig a napig. Két órán át küzdöttem, s épp időben tértem vissza, mert az egyik templár már sürgette társait fejem levágására. Az élmény... egyszerűen leírhatatlan volt. Félelmetes és hátborzongató, még is.. Szinte vonzott az a világ. Azonban ezt senkinek nem árultam el. Még Abelnek sem, aki ezek után ígérete szerint elkezdett tanítani... a vérmágiára.
Újabb évek teltek el így, a titkos és tiltott könyvek bújásával. A tudást csak úgy ittam, mint szomjúzó ember a vizet a sivatagban. Időközben anyámtól levelet kaptam, hogy apám elhunyt. Az egyik utazása alkalmával hajója léket kapott, s habár kimenekült a vízből, meghalt tüdőgyulladásban. A hír rettenetesen lelombozott, még jobban akartam tanulni, mert az elterelte a figyelmem a gyászról. Azonban nem zárhattam csak így le a dolgot. Engedélyt kértem, hogy kimehessek apám temetésére és meglátogathassam anyámat. A temetés nagyvonalú és hosszú volt. Furcsa volt anyámat látni ilyen hosszú idő után, deresedő hajjal. Ő szintúgy így érezhetett, azt hiszem. Végül a temetés végén átadott egy lepecsételt borítékot, amelyet apám rám hagyott. A végrendelete volt az. Mikor egy magamban elolvastam, kiderült, hogy apám tudott anyám szeretőjéről. Egyszer megpróbálta megölni, de nem sikerült neki, s elvileg a férfi Denerimbe menekült. Rám hagyta kardját, s megkért, keressem meg és öljem meg Russephet, különben lelke nem nyugodhat békében. Tanácstalan voltam. Nem hagyhatom el huzamosabb ideig a tornyot. Még is, ez az ő végakarata... És legalább lehetőségem adódna élőben kipróbálni a vérmágiát. Az ötlet teljesen feltüzelt! Szóltam anyámnak, csináltasson nekem láncinget. Én addig éjjel felkészültem, hogy elhagyjam a tornyot. Levelet hagytam hátra Abelnek, hogy ha feltétlenül szükségét érzi, utánam küldhetik a templárokat, de én három hónap múlva úgy is visszatérek a toronyba, hisz nekem már az az otthonom és ott tanulhatom a legtöbbet! Persze nem írtam meg, merre megyek, öngyilkos azért nem vagyok. Anyám se tudhatta, hiszen épp a szeretőjét fogom megölni. És éjjel megszöktem... Anyámhoz mentem először, elkérni a cuccaimat, amiket elrendeltem, hogy csináltasson meg, majd egy rendelt kocsissal elindultam. Úgy éreztem, jobban fel kell készülnöm: így egy kis faluba érve felkerestem egy kovácsot. A kovácsok általában a kardforgatáshoz is értenek, nem csak a készítésükhöz. Úgy hogy némi pénzért cserébe egy hónap alatt kitanított mindenre, amit tudott. Nem volt tökéletes tudás, de a mágia mellé éppen elég volt. Aztán tovább indultam ... Ferelden felé.

Szakértelmek: Egykezes kard használat, mérgek készítése

Varázslatok:
- Tűzpajzs: két körön át van fent, az első kör alatt minden tűz sebzést abszorvál, a második körben már csak félig abszorválja a tűzsebzéseket. A jégsebzést felezi mind a két körben és a közelharci támadók tűzsebzést kapnak.

- Szikra: A mágus egy villámnyalábot lő ellenfele felé. Az érkezési sebzés után egy körön keresztül a villám utóhatásaként néha fájdalmas kisülések rázzák meg egy-egy pontján az áldozat testét.

- Teher: A mágus érintésére az ellenfél úgy érzi, mintha egy mázsa súly lenne rajta. Ha nincs elég ereje, nem fog tudni megmoccanni egy körig.

Elfogadva, jó játékot az oldalon