Éjfatty (darkspawn): Az első éjfattyak mágusok voltak, akik meg akarták hódítani a Mennyeket, ezért az istenek büntetésül elátkozták őket, és szörnyekként kellett visszatérniük a halandók világába. Számuk azóta sem csökkent, bárhogy is küzdöttek ellenük a legkiválóbb harcosok (köztük a Szürke Kamarások is), mivel egyetlen falkaanya (lásd lentebb) élete során több ezer, vagy akár több tízezer éjfattyat is képes világra hozni.
Falkaanya (broodmother): Akit fogságba ejtenek , vagy meghalnak (a férfiak mindenképp), vagy ha nők, és túlélik a procedúrát, ahogy szétterjesztik bennük az éjfattyak fertőzését, falkaanyákká válnak, akiket legyőzni nagyon nehéz, egyedül szinte lehetetlen is, ráadásul halálukig fogják az újabb és újabb éjfatty seregeket világra hozni. Bár kinézetre és erőre nincs ugyanolyanok, mégis minden falkaanya különbözik attól függően, hogy eredetileg, a fertőzés előtt melyik fajhoz tartozott, mert attól függ, hogy milyen utódot fognak a világra hozni. Aki ember volt, csesznyét, aki elf, süvölvényt, aki törp, csorlákot, aki kunári, ogrét. Termetükben mind hasonlítanak is az eredeti fajra.
Csesznye (hurlock): Hasonlítanak a csorlákokra, de azoknál nagyobbak és erősebbek, éppen ezért gyakran kétkezes kardot vagy fejszét használnak. Egyébként is eltorzult arcukat mélyre karcolt tetoválások teszik még rettentőbbé, amelyekkel gyilkolásaikat és gaztetteiket tartják számon.
Csorlák (genlock): A legkönnyebben elpusztítható fajtája az éjfattyaknak, mivel ők a legkisebbek és leggyengébbek közülük. Az egyetlen, ami a megölésüket mégis komolyan meg tudja nehezíteni, hogy ők fordulnak elő a legnagyobb számban, ezért aztán egyesével nem is igen fordulnak elő, számbeli fölényüket pedig remekül ki tudják használni.
Süvölvény (shriek): Nyúlánk teremtmények, és bár nem kimondottan izmosak, a lopakodáshoz jobban értenek, mint bármely másik rémség ebben a világban, ezért nagyon nehéz észrevenni őket, ha nem akarják. Beszélni ők sem tudnak, de hörgés helyett, fejhangú, reszelős sikítást hallatnak a támadások során, valamint remekül értenek ahhoz, hogyan kell mozgásképtelenné tenni az ellenfelüket, akár úgy, hogy elgáncsolják őket, akár úgy hogy mozgékony, abnormálisan hosszú végtagjaikkal lefogja az ellenfelét.
Ogre: Hatalmas (egy ember nagyjából a hasáig ér), csupaizom lény szarvakkal, és határtalan vérszomjjal. A gyilkoláson kívül semmi nem érdekli őt sem, és áldozatait előszeretettel fogyasztja el, akik nem is feltétlenül emberek, elfek, törpék vagy kunárik, megesik, hogy éjfattyakra támadnak vagy különböző vadállatokra. Mindig pusztakézzel harcol, hiszen olyan erős, hogy semmi értelme fegyvert fognia. Egyedül nem ajánlatos kiállni ellene, mivel még egy jól megtermett, nehézpáncélba öltözött férfit is fél kézzel felemel és egyetlen mozdulattal szétroppantja (így halt meg Cailen is).
Bronto: Nagyjából akkora, mint egy orrszarvú, és leginkább arra is hasonlít. Elsősorban a Mélyutakban és a Breciliai erdőben található elf romokban fordulnak elő. Testfelépítésüknél fogva nem éppen kecses mozgásúak, se nem gyorsak, de bármilyen lomhák is, roppant súlyúk és izomzatuk miatt komoly ellenfelek, ezért nem szégyen, ha aki beléjük botlik, inkább elfut előlük, mintsem kiálljon ellenük.
,,Két dolog van, amiért egy nemes félreállna: a Paragonok és egy dühös bronto.” (Törpe mondás)
Élőholt (walking corpse): Sötét mágia által (akár vérmágiával is) életre keltett hullák, így aztán leginkább olyan helyeken lehet beléjük botlani, ahol sok holttest található (csateterek, tömlöcök, stb.). Nincs önálló tudatuk, érzéseik (sem lelki, sem fizikai), csupán mozgásra és gyilkolásra képesek. Ugyanolyan fegyvereket használnak, mint az élők (kard, íj, buzogány, stb.), de akár puszta kézzel is harcolhatnak, attól függően, hogy milyen felszerelésben haltak meg. Mágiára nem képesek. Beszéd helyett artikulálatlan hörgést hallatnak, de lefejezéssel elpusztíthatók. Lényegében zombik.
Bányarémek (deepstalker): Elsősorban a Mélyutakban élnek kisebb-nagyobb falkákban. Szürke, hosszúnyakú, elvékonyodó farkú, hüllőszerű lények, akiket ugyan nem különösebben nagy kihívás megölni, de a mérgező savval, amit időnként az ellenfeleikre köpködnek, nem szabad viccelni, ugyanis akár halálos kimenetelű is lehet egy ilyen támadás, még akkor is, ha az illető túléli a sérülést, mivel igencsak fájdalmas sebet éget (kis szerencsével nem maradandót), ami nem csupán legyengíti, de le is kötheti addig a sebesültet, amíg az egész horda ráveti magát.
Óriás pókok: Kisebb csoportokba verődve élnek. Lényegében ugyanarra képesek, mint egy normális pók, csak mivel ezek jóval nagyobbak, nem lehet őket egyszerűen csak eltaposni a csizmánk sarkával, ha túlságosan zavarnak. Pókhálójuk, amit ugyanolyan gyorsan tudnak kilőni, mint ahogy a bányarémekéhez hasonló mérget (ez nem savas) ráköpni az ellenfélre. A méreg elgyengíti, lelassítja a támadót, a pókháló pedig tetőtől-talpig beborítja, másodpercekre mozgásképtelenné téve.
Sylvan: Ezek az erdei fák nem csupán járni képesek, kétfelé nyíló törzsükön, ami így leginkább két lábra hasonlít, ráadásul két vastagabb águk lényegében két kart is biztosít nekik, de morgásszerű hangot is tudnak hallatni elsősorban támadáskor, gyökereiket pedig akaratlagosan bármikor a felszínre tudják emelni, átszakítva ezzel a talajt, méghozzá pillanatok alatt, így sokszor a macskareflex sem elég ahhoz, hogy az effajta támadást elkerüljük, aminek során a gyökerek pókhálószerűen körbeölelik a támadót, és erős szorításával súlyos sérüléseket, páncélzattól és alkattól függően akár töréseket is okozva ezzel.
Démonok: Gonosz szellemek, akik fajtájuktól függően képesek megszállni élőt, holtat, de akár csontvázat is, az Árnyvilágban (Fade) pedig bármilyen alakot felvenni, bár a saját testükben is gyakorta látni őket, amely esetben a legnagyobb sem sokkal nagyobb, mint egy kunári. Hierarchiájuk, erősségük szerint, a leggyengébbtől kezdve: tűzdémon, éhdémon, restdémon, vágydémon, gőgdémon.
Tűzdémon (rage demon): Lába nincs, így leginkább siklik, csúszik előre, mint egy felegyenesedett fóka, de karjai már vannak. Teste leginkább olyan, mintha lávából állna össze, miközben apró lángok ölelik körbe. Támadásai éppen ezért leginkább tűzalapúak (lángcsóva, tűzgömb, tűzvihar).
Éhdémon (hunger demon): Nagyon ritkán fordulnak elő mind az emberek világában, mind az Árnyvilágban. Elsősorban csontvázakat és mágusokat szállnak meg.
Restdémon (sloth demon): Bármilyen alakot képes felvenni, sőt még a környezetét is tudja változtatni úgy, ahogy éppen kedve tartja, megtévesztve ezzel az ellenfelét, akin egyre inkább erőt vesz a lustaság, a restség, ami ezt a démont élteti, és így egyre könnyebben tudja elszívni az életerejét.
Vágydémon (desire demon): Minden démonok egyik legalattomosabbika. Lényegében illuzionista, aki belelát ellenfele elméjébe, így pontosan ismeri annak minden vágyát és álmát, amit fel is használ ellene. Nem csupán a környezetét és a saját alakját tudja megváltoztatni, hanem akárki más élőlényét is. Ezek persze továbbra is megőrzik eredeti alakjukat, de az áldozata erről nem fog tudni, ő azt látja, hallja, szagolja, ízleli, amit a vágydémon elhitet vele. Amire igazán vágyik. Éppen ezért nem is fog ellene védekezni, hiszen egyrészt nem tudja, hogy az nem a valóság, másrészt boldoggá teszi, így nem is jut eszébe, hogy ez neki valamiért ne lenne jó. A démon pedig mindeközben vagy elszívja az életerejét, vagy megszállja a testét, hogy anélkül járhassa a világot és szedhesse további áldozatait, hogy felismernék. Ereje sem elhanyagolandó, ha csatára kerül a sor, de ilyenkor először mindig megpróbál alkut kötni a támadójával, ami gyakran sikerül is neki, tekintve, hogy vágydémon, így pontosan tudja, mire vágyik a másik. A szavahihetőség persze már egy másik dolog…
Nem csupán bármilyen holttestet képesek megszállni, de képesek át is alakítani őket, hogy még tovább növeljék a hatalmukat és az erejüket. Testük is módosul, eltorzul, ha pedig mágusok voltak, varázserejük is megnő. Bár a legerősebb démon, a legritkább is.
Revenant (átváltozott harcos)
Arcane horror (átváltozott mágus)
Szer. Júl. 31, 2013 2:49 am
