Ismel Asharal

Név: Ismel Asharal
Kor: 23
Születési hely: a néhai Lothering
Kaszt: Mágus
Vérvonal: anyja Kara Asharal (halott)

Kinézet: Átlagos magasságú, vékony, karcsú lány, egészséges bőrszínnel. Hosszú, sötétbarna haját általában copfban és fonatokban hordja, kicsit megfiatalítva ezzel amúgy sem idős vonásait. Enyhén mandulavágású, zöldeskék szemeit apjától örökölte. Öltözéke utal egyszerű származására, olcsó anyagok, cseppet sem az úri divatot követő szabás, inkább törekszik a kényelemre és praktikusságra (és hogy a mozgást se akadályozza nagyon, ha épp futni kell).

Jellem: Roppant alkalmazkodó típus, igyekszik kerülni a túlzott feltűnést. A felszínen gondterhelt, vidám lánynak mutatja magát, aki szeret tréfálkozni és igyekszik elhitetni, hogy a nagy titokzatosság és titkolózás csak játék. Valójában félénk és nehezen bízik meg igazán másokban, és könnyű elérni, hogy menekülőre fogja.

Felszerelés: Az anyjától kapott, csontból faragott medál, hátizsákjában kulacs, vékony takaró, erszény, illetve egy göcsörtös, néhány faragással díszített vándorbot (ami valójában a varázslóbotja).

Előtörténet: Hol is kezdjem el a történetem... Ahhoz képest, hogy egy egyszerű vajákos asszony lánya vagyok, egészen kalandos kis mese. Pedig sosem vágytam rá. No de térjünk is vissza az elejére. Nem éppen szerelem gyerek vagyok, anyám egy a csúnyább fajta egy éjszakás kalandnak köszönhetett engem. Ezzel meg is pecsételődött a sorsa. Hiszen ki venne el egy pénzben nem dúskáló nőt, aki más gyerekét hordja a szíve alatt. Tehát nekem volt köszönhető, hogy Lothering peremvidékére költözött s meglehetősen zárkózott életet élt. De a munkájára nem volt panasz, így legalább nem kellett éheznünk sem. Anyám sosem engem hibáztatott a történtekért, nem rajtam vezette le a keserűséget, sőt mi több, szeretett, mintha egy normális család gyümölcse lennék. Még akkor is, amikor a bajok jelentkeztek. Igen, megmutatkoztak a jelek, hogy mágus vagyok. Vagyis leszek. Anyám rettegett, hogy elveszít, és mindent megtett, hogy erre ne derüljön fény. Lothering kis település volt, szerencsére nem is volt ott túl sok templárius ésszel és óvatossággal valahogy kibírtuk. A nagy nehezen összegyűjtött pénzt arra költötte, hogy megtanulhassak olvasni. Hogy a varázslással kapcsolatos könyveket később honnan és milyen áron szerezte, abba bele se merek gondolni. Az "aranyélet" azonban nem tarthatott a végtelenségig - a templáriusok gyanút fogtak, én pedig jobbnak láttam, ha gyorsan odébb állok. Üldözőim azonban a nyomomban voltak. Kerültem az utakat, hisz a vadont meglehetősen jól ismertem, sokszor mentem anyámmal, amikor gyógynövényeket ment gyűjteni, így volt alkalmam megtanulni, hogyan tájékozódjak, mire figyeljek, mi jelent veszélyt a civilizációtól távol. Öröm az ürömben, hogy éppen a lebukásom miatt jártam messze Lotheringtől, amikor megtörtént végzetes csata Ostagarnál és amikor a Veszedelem elsöpörte szülőfalumat. Anyám már nem volt ilyen szerencsés. Igyekeztem lerázni az engem üldöző mágus vadászokat, keresztbe-kasul járva Fereldent, remélve, hogy feladják végre, vagy nyomomat vesztik. A templárius csapat létszáma folyamatosan csökkent, hiszen az utazás a szörnyetegek miatt életveszélyessé vált. Hogy én hogy úsztam meg? Talán a Teremtő mégsem utál annyira. Vagy csak érdekes a humora. Végül csak egy templárius maradt talpon, akit végre sikerült leráznom. De ahogy ezeket ismerem, még mindig utánam kutat. Nos, jóformán azóta élek "nomád" életet, egy helyen sem merek túl sokáig időzni, a városokban, falvakban csak még rövidebb időszakokat töltök. Nem kérek sok mindent, csak élni és túlélni akarok. No meg ha ár itt van a nyakamban az isten verte mágia, hát élni a lehetőséggel és használni, ha már ennyire felkavarta az életem. Legyen valami haszna is már.

Szakértelmek: -

Varázslatok:
-Tél marka
-Paralízis jele
-Szikra
-Lángcsóva

Előtörténet elfogadva, jó játékot az oldalon.
Akkor a megbeszélt varázslatokkal kezdesz, amire el is költötted ezennel a kezdő krediteket