Név:
Belren Redshale
Kor:
25
Születési hely:
Orzammar
Kaszt:
Szerencsevadász - felderítő
Vérvonal:
Ha elmesélném egész családfám, három év múlva se végeznék!
Na, de csak a te kedvedért leírok párat...
Apám apja: Dorum Redshale
Apám testvére: Thond Redshale
Unoka bátyáim: Bilzad és Dalkk Redshale
Apám: Gorund Redshale
Anyám (nyugodjon békében a lelke): Kildria Halunhak
Kinézet:
A törpékre jellemző alacsony termet, hosszú vörös haj, amelyet szeret kiengedve, vagy más díszes viseletben hordani. Persze csak nyugodt körülmények között, amúgy összefogva hordja, hogy csatában, vagy nyomolvasáskor ne zavarhassa meg. Szemei jégkékek, arca barátságos, kissé szeplős, bár ha valaki felidegesíti (mondjuk légy van a sörébe), akkor képes úgy nézni a legerősebb, legnagyobb kunari harcosra is, mintha ketté szelhetné a tekintetével. Alkata miatt kicsit tömzsi: nagyobb mellek, nagy fenék, de nagy erő!
Jellem:
Hát igazából kedvesnek, életvidámnak mondhatom magam, ami kicsit groteszk ilyen nehéz és sötét időszakban. Imádom az újat és az ismeretlent megismerni, így szeretek kalandozni, új emberekkel megismerkedni. Az elfekkel szemben talán kicsit elfogult vagyok. családom sokak vérét ontották ki és vitték őket rabszolgának, mikor egy-egy hosszabb úton rájuk támadtak. Én azonban nem igazán találkoztam még velük se amúgy, se a harcmezőn. Arra tanítottak, hogy veszélyes és ravasz népség akin nem árt rajta tartani a fél szemed és füled, mert hátba támad. Szóval így állok hozzá én is: fél szem, fél fül mindig a figyelésé egy elf mellett!
A harcokba is szinte örömtelien vágok bele, habár akkora képzettségem nincs az egykezes csatabárdokkal, rendkívül jó csapatjátékos vagyok, így én és kedves felderítő társam,
Rambell kitűnően tudunk bárkit fenékbe rúgni.
Felszerelés:
Egy kulacs sör! Anélkül sehova. És persze nem hagyhatom a városban két egykezes csatabárdjaimat sem, a
Pusztítót és a
Hasítót sem. Pusztítót apámtól kaptam, Hasítót pedig a nagyapámtól, amikor elindultam utamra. Persze a könnyű páncélzat is cuccaim része. Azért egy könnyebb, kényelmesebb vászonruha is szokott nálam lenni. Meg persze hús! Ha nincs sör, nem kellemes a hús íze sem, és így fordítva!Mindig van nálam egy kis tőr, kötél és madzag, hogy ha csapát kéne készítenem. Persze ezek általában rajtam vannak, kivéve ha Rambellen ülök (el sem képzelitek mennyi idő volt erre rávenni) mert akkor viszont az ő hátán van.
Előtörténet:
"Kicsiny" családunk a déd-dédnagyapám korában kezdte szolgálni a Helmi-házat, amely az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb ház Orzammarban. Igazából teljes csoda, hogy akkor aznap felvették a déd-dédnagyapámat. Generációkon át a köztörpék között éltünk, mígnem aztán a nagyapám ifjú korában hűségéért -és mert segített egy Helmi úrnak megszerezni egy lány kegyeit- és szolgálataiért kapott egy nagyobbacska házat a Gyémánt-negyedben. Ott aztán megismerte a nagyanyám, aki szült neki két ifjút: Thondot és Gorundot. A két férfi felcseperedett, mind a ketten rátaláltak az igaz szerelemre, miközben minden erejükkel és lojalitásukkal a Helmi-házat szolgálták. Megszülettek unoka bátyáim, s rá nem sok évvel én is.
- Atrast vala!
- Neked is, apám! - ölelte meg évekkel ezelőtt az én apám a nagyapámat.. Épp akkor mutatott be, anyám karjaiban feküdtem, és hatalmas újszülött szemeimmel pislogtam fel a nagy rőt szakállú harcosra. Nagyapám már akkor is félelmetes harcos hírében állt, s tudta, már látta rajtam akkor, hogy én is büszke képviselője leszek a Redshale-eknek. Így is lett, felcseperedtem, korán megéreztem ellenségeim vérének ízét, s egyre ügyesedtem. Megtanultam leidézni az erőt magát, a medvét, akit Rambellnek neveztem el. Sokáig tartott mire összehangolódtunk - és megengedte, hogy hátára üljek -, de a végén remekül összetudtuk hangolni lépéseinket, néha kiszökdöstünk, hogy felfedezzük a környéket..
Azonban... Thond (apám testvére) nem fér a bőrébe. Ő már saját házat akar, nem pedig valakinek a "talpnyalója", ahogy ő szokta mondani. Így családunkon belül némi ellentét, viszály alakult ki, mert apám viszont teljesen elégedett mostani életünkkel, neki elég az a pénz és gazdagság, ami most van. Nagyapám próbálja visszafogni nagybátyámat, de úgy tűnik, ez a kötelék is kezd vékonyodni.
Aztán anyámat (aki tisztes kocsmárosasszony volt) elragadta a halál. Az nap apám és nagyapám és minden családtagom keserűséget öltött magára, s féltettek engem, az utolsó női sarjat a családban... Évekig harcoltam csak azért, lássák életrevaló vagyok, nem holmi házi menyecske.. még is, egyik nap apám oda állított elém:
- Belren. Édes lányom. Halld meg szerető apád szavait. Van egy ismerősünk Denerimben. Egy kovács, kire nagy szükségünk lesz. El kell érte menned, és ide kell hoznod őt. Ez nagyon fontos. Ő volt régebben a kovácsunk, de valamiért elcsalták innen, s most ismét szükség lenne szolgálataira Orzammarban. Vedd és vidd a Hasítót és a Pusztítót, az én és apám kedvelt fegyverét. Járj sikerrel. - azzal homlokon csókolt és utamra engedett.. Így hát keserű szájízzel ugyan, de izgatottan állok elibe utamnak, Rambell hátán.
Szakértelmek: Nyomolvasás, csapdák készítése
Hétf. Júl. 29, 2013 4:04 am
