Név: Nazaril Perpo "A Tiszta"
Kor: 23 nyarat élt meg eddig
Születési hely: Korkari Vadon
Kaszt: Szerencsevadász
Vérvonal:
¤ Apja: Artil Perpo
¤ Anyja: Amira Naugen
¤ Nővére: Emerilla Perpo
Kinézet: Nazaril karcsú, jó testi adottságokkal megáldott lány, kinek már a kisugárzása is képes megragadni. Haja puha és lágy esésű, az arany és fehérszőke között van és a derekáig ér. Mindig kiengedve hordja, takarja is hegyes füleit. Bőre hamvas és puha, utazásai során kissé barnább, pirult lett. De ami a legfeltünőbb rajta és amit akarva se tudna takarni -nem úgy mint füleit- azok az aranysárga, tündöklő szemei. Bőr tunikákat térdig érő bőrcsizmával, vagy selyem ruhákat hord meztelen lábbal, tőle eléggé távol áll a páncél bármely változatának viselése. Hátán korbácsütésektől elszenvedett sebek hegei vannak.
Jellem: Nazaril nem véletlenül kapta a családjától és vándorló társaitól a "Tiszta" jelzőt, mint harmadik nevet. Ő még egy szúnyognak se szívesen árt és kardot, tőrt sem szeret a kezébenvenni, hol ott a veszélyes vadonban, ha valaki tud harcolni, az mindig csak előny. Ő azonban megmarad a békénél. Látott már sok gonosz és rossz dolgot, melyek közé nem akar tartozni sem gondolatban, sem tettlegesen. Ha muszáj, megvédi magát, de inkább elmenekül, vagy lebeszéli a másikat a támadásról.. Már ha egyedül van, ha nincs akkor akarva vagy akaratlanul, de a többiek megvédik őt.
Felszerelés: Egy elf tőr, melyet állítólag apja kovácsolt még régebben, s melyet anyja ajándékozott neki 20. születésnapjára, egy pokróc és a kisméretű hárfája, amelyet az oldaltáskájára szokott kötözni, amiben élelem lapul általában.
Szakértelmek: Éneklés, táncolás, hárfázás, harc tőrrel, gyógyfőzetek készítése
Előtörténet: 23 évvel ezelőtt egy viharos éjszakában lópaták dübörögtek végig az erdőn. Egy csapat elf lélekszakadva menekült az életéért. Nem maradtak sokan, a 15-20fős csoportból most már csak 10en futnak az életükért. Futásukat megnehezíti a nagy cseppekben zuhogó eső, a sár, mely minden lépésnél próbálja őket ott tartani. Hatalmas villámlások és mennydörgések rázzák meg a környéket. Hallani, ahogy jönnek. Az emberek kivont kardjairól csöpög lefelé társaik vére, s mintha a vihar is velük lenne, mossa lefelé a piros nedűt a gyilkos pengékről. A férfiak vissza fordulnak... Időt kell nyerniük, ha nem teszik mind meghalnak. Így van esélye kedveseiknek, lányaiknak.
Az egyik nő különösen nehézkesen fut, mellette egy kislány kapaszkodik kezébe, húzza, tartja anyját, ahogy csak bírja, s egy másik, idősebb nő is. Nem hiába kellett neki annyi segítség: terhes volt. S most a fájdalom elviselhetetlennek látszott ebben a futásban.
Az emberek leszálltak a lóról, körbe vették a férfiakat. Hat kifáradt elf ellen nyolc felpáncélozott ember. Azok leszálltak lovukról, s mint akik vérszemet kaptak, üvöltve rohanták le a férfiakat, akik tartották magukat.
Eközben a négy nő próbált minél távolabb kerülni, de a terhes asszony nem bírta sokáig. Tavakat látott, vagy nagy pocsolyákat? Azt se tudta hol vannak... Csak a fájdalomról tudott, amely üvöltést szított torkában. Vére a vizes fűre folyt, ahogy hanyatt feküdt. Kislánya oldalánál térdelt és remegve fogta anyja kezét, rémülten figyelve annak szenvedését.
Eközben az elf férfiak sorra estek el, de nem adták életüket olcsón. Csak kettő maradt állva, akik hátukat egymásnak vetve figyelték a négy ellenséget, ahogy körbe veszik őket...
A terhes nő, mintha csak érezte volna kedvese fájdalmait, ahogy megvágják, ismét felordított fájdalmában.. Majd ismét és ismét, miközben a mellette lévő két asszony úgy segített neki a szülésben ahogy csak tudott. Pár perc múlva megszületett Nazaril, s meghalt Artil.
Sok év telt el azóta... Úgy 18, vagy 19? Amira nem tartja számon. Azután a borzalmas éjszaka után meghúzódtak valahol, s miután kipihenték magukat, újra útra keltek, hátha találnak más csoportot, akikhez vetődhetnek. Időközben nővére, az őzbarna hajú, kék szemű Emerilla erős és harcias nővé érett, míg Nazaril mint maga a tisztaság, megmaradt a növények ismeretének, az éneknek és a táncnak. Sok vita volt abból, hogy Emerilla hajtotta húgát, tegyen többet, vadásszon, harcoljon a népéért, ám a lány nem hajtott fejet az erőszaknak. Nővére, hogy nyomatékosítsa szavait, hogy az emberek mind csak paraziták eme földön, ahogy a kullancs parazita a vaddisznón, elvitte Nazarilt a fővárosba... Persze minél inkább elrejtve mivoltukat, hogy megmutathassa, miként élnek társaik a falakon belül... Mint a lemészárolni való disznók, úgy éltek ott..
A lány elborzadt a látványon, ám ahelyett, hogy szánalmat, vagy dühöt érzett volna az elfek és az emberek iránt, ő csak elszomorodott.. És ott maradt. nővére ott hagyta. De a lány nem esett kétségbe és senkinek fel nem fedve magát, mint a rejtélyes jótevő, aki pénzt és élelmet osztogat a szegényeknek. Hogy miből? Hát a táncból, éneklésből, amellyel elcsábította a férfiakat, akik kenyeret, pénzt adtak neki, s csak későn ocsúdtak fel, mit is tettek, mikor a lány már elment. Nem gondolta volna, hogy olyan hamar elkapják...
De elkapták. Az emberek kegyetlenül megtorolták jótékony tetteit: az elfek negyedében kiláncolták félmeztelenül a falhoz, és megkorbácsolták, hogy példát mutassanak... A mocsokba csurgott tiszta vére, a porba hullott kristály könnye. De ő nem tett mást, csak hangosan mondogatta:
"-Mindenki megérdemli, hogy jót gondoljanak róla, s jól viselkedjenek vele.. amíg nem tesz az ellenkezőjéről."
Még két évet ott élt, mikor az ottani elfek úgy döntöttek, jobb lesz ha Nazaril el megy. A lány hiába ellenkezett, már minden el volt tervezve: a város egy másik szegletében zűrzavart keltettek, hogy ki tudják szöktetni a lányt. Ő testi épségét áldozta értük, s úgy érezték, ezt viszonozniuk kellett.
Nazaril hálás volt mindazért, amit érte tettek. Elindult oda, ahonnan évekkel ezelőtt elindult ide. Nem remélte, hogy ott talál valakit is. És így volt. Se jelzés, se nyom. Családja és barátai nyomtalanul eltűntek. Azóta magányosan járja az erdőt, gyümölcsöket, az erdő ajándékait eszi, és a természet dallamait játssza.
Vas. Júl. 28, 2013 5:15 am
