Mortimer Sighard

Név: Mortimer Sighard
Kor: 29
Születési hely: Ferelden; Dragons Peak
Kaszt: Harcos
Vérvonal: Bann Sighard (Apa)
             Oswyn Sighard(fiútestvér)

Kinézet: Magas, kidolgozott testű ember, mint a tepláriusok között mindenki. Jóformán sosem látni őt a páncélján kívül, és a fegyvere nélkül. Testét sebhelyek díszítik, ám arcát és nyakát egyenlőre megkímélték támadói. Hajára szinte semmilyen gondot nem fordít, így azon kivételes alkalmakkor, amikor sisak nélkül lehet őt látni az szinte mindig égnek áll. Szakállát csak akkor szokta leborotválni, ha már nagyon zavarja őt, sűrű körszakállát pedig soha.

Jellem:

Röviden: ha a társaságában egyszer sem mondod, vagy legalább gondolod azt, hogy "na ne...", vagy "ez most komoly" vagy valami hasonlót, akkor pont olyan unalmas, agymosott alak vagy, mint ő, ami nem semmi. Mortimer számára a káptalan az első, a második, és az utolsó is, ami fontos, rendületlenül hisz annak tanításaiban, és a döntéseik helyességében, és szükségességében. Továbbá végtelen örömét leli abban, hogy ő lehet a pallos, ami lesújt egyháza ellenségeire.
Egyébként alapvetően nem kifejezetten rosszindulatú, sőt még igazán ellenségesnek sem lehet mondani, mindössze arról van szó, hogy nagyon nehéz megfelelni az elvárásainak, és nem is biztos, hogy szeretne a legtöbb ember.

Felszerelés:

Teplárius páncélzat


Két kezes Balta:


Előtörténet:

Azok számára, kik rendelkeznek alapvető ismeretekkel országunk nemesi házait illetően a nevem ismerősen csenghet. A többiek egy lépéssel már előrébb járnak, hisz nekik nem kell elmondanom, hogy ne foglalkozzanak vele, hisz bár a családom még mindig a szívemben őrzöm, a rangom nem jelent már számomra semmit, és ha csak nem történik valami olyan katasztrófa, amitől a teremtő óvjon, akkor nem is fog soha többé.
Életem története a Sárkánycsúcs körüli bánságban kezdődött, a legnagyobb házban azon a környéken. Bátyám valamivel előbb érkezett, minek következtében kék-zöld foltjaim mellett még a vereség keserű ízét is éreznem kellett számtalan alkalommal, mikor lóra ültem, vagy épp gyakorló kardot fogtam a kezembe, és úgy próbáltam felülkerekedni azon a beképzelt nagyra nőtt hólyagon. A rivalizálásunk természetesen nem volt komolyabb gyermeteg játszadozásnál, apám azonban nem is szerette volna, ha ez változik, így fiatalabbként engem ért az a megtiszteltetés, hogy családom hírnevét öregbítve csatlakozhatom ahhoz a nagyszerű szervezethez, mely védelmezi törékeny világunkat a rá leselkedő veszedelmektől a lepel túl oldalán: a templáriusok rendjéhez!
Nem fogok hazudni, eleinte nagyon kemény munka volt, és még az apám által felfogadott személyi edzők képzése után is verejtékben úszva, lélegzet után kapkodva zuhantam be az ágyamba minden nap, mikor az utolsó fénysugarak eltűntek a hegyek felett, ám ahogy múltak az évek, úgy váltak izmaim még keményebbé, akaratom szilárdabbá, és a szívem tisztábbá. Hamarosan már nem jelentett gondot talpon maradni az edzések végére, még az után sem, hogy kötelezővé tették a páncélok viselését. Ekkortájt döbbentem rá arra hogy bár a kard kétséget kizáróan a legnemesebb fegyver, hozzám mégis jobban illik egy másik fegyvernem, és sokkal hatékonyabban tudom szolgálnia teremtőt, ha a kétkezes csatabárddal szállok szembe az eretnekek, és démonok hordáival.

A következő nagy változás akkor jött el az éltemben, mikor számtalan próbabábú lemészárlása, és gyakorló párbaj megnyerése, és elvesztése után végre eljutottam a beavatásig. Hónapokkal azelőtt sikerült már elérnem, hogy a fegyverem ragyogjon, akár a hold az éjszakában, és a Lyrium ízét is gyakran ízleltem, ám az igazi beavatás, a hit végső próbája mégis akkor jött el, mikor először kellett ott állnom a tűzkeresztség termében, és pattanásig feszülő erekkel várnom arra, hogy a fiatal mágus, kivel korábban hosszan vitatkoztunk a könyvtár fantasztikus irodalmi műveinek mélyebb jelentéséről vajon enged-e a kísértésnek. Kedveltem őt, és sosem tagadom, hogy imádkoztam érte, hogy ő térjen vissza, de sajnos ha arra a napra gondolok vissza, csupán az vigasztalhat, hogy én erős voltam, ha már ő nem.

Szakértelmek:
Két kezes fegyverekkel való harcmodor

Az előtörténet elfogadva, és jó boszorkányüldözést az oldalon, ha hagyják magukat