Könyvtár

Vannak az életben olyan dolgok, melyeket sosem fogok megérteni. Ezek egyike a gravitáció. A Mágia Tornyában vagyok, nem? Akkor kérdem, Andraste szakadt tangájára, miért nem rendelkezik minden tárgy, ami a polcokon pihen, ellen-gravitációs bűbájjal? Az ember csak egy picit jobban megrántja egy kötet tetejét, hogy gyorsabban kihúzza, és ha óvatlan, a könyv a földre zuhan, a törzse pedig sérülhet. Ez történt most is.
Az, hogy a fiatalok nem tudják megbecsülni a tudást, gyakori probléma, mely "összeköti" a nemzedékeket. Én se voltam jobb, de meg kell adni a látszatját annak, hogy de, igenis sokkal jobb voltam.
- Kotródjatok! - rivalltam rá két diákra, akik alig tölthették be a tizenharmadik életévüket. A kölykök eliszkoltak, én pedig felvettem a könyvet a földről, és megvizsgáltam. A fák dala, ez volt a címe. Emlékszem erre; kamaszként én is olvastam egy régebbi kiadását, mely már akkor meg volt viselve, mikor még kölyök voltam. Egy felnőtt fejjel erősen eltúlzott mesekönyv egy elf és egy ember szerelméről. Az írója magát P. Ichának hívta.
Odatettem a könyvet a megjavítandó/újrakötendő könyvek közé, majd úgy döntöttem, hogy maradok, és keresek valami érdekeset. Ismeritek azt azt érzést, mikor kerestek valamit, de nem tudjátok mi az, de ha látjátok, felismeritek? Na, én most pont ezt érzem.

Mióta átestem az Alászállás rituáléján és megtettem azt a kirándulásomat Mortimerrel a szülőfalumba azt a kóbor mágus lányt keresve, igen csak érdekelni kezdtek a mágia kialakulásával kapcsolatos könyvek, tanulmányok, értekezések, hiszen mióta jóformán az eszemet tudom, csak az itteni életformát ismerem, amit eddig eszemben sem jutott megkérdőjelezni.
Persze ez most sem jutott eszembe, csak érdekelni kezdett, hogy máshol, más vidékeken, hogyan viszonyulnak a mágusokhoz és magához a mágiához, mert pár jó mélyen a Könyvtárban eldugott helyen, azért találtam olyan könyveket, amikből kiderült, van ahol szabadon gyakorolhatják a tudásukat, nem felügyelnek rájuk komor katonák.
Ez kíváncsivá tette, de egyben meg is rémisztett, hiszen ez micsoda felelőtlenség! És mi van azokkal, akik rossz irányba indulnak el, mert nincs felügyelet felettük?
Minden esetre most is azért indultam a Könyvtárba, hogy a mélyebben lapuló iratokat is feltúrjam, mikor a bejáratnál majd fellökött két tizenéves tanonc sűrű elnézéskérések közepette, de mint, akiket valami démon üldöz.
A fejemet rázva néztem utánuk, majd kezdtem el nézelődve sétálni a polcok között, hogy vajon hol is kezdjem, mikor megláttam az egyik mágust, aki legalább annyira tétován nézelődött.
Persze általában jó pár toronybéli tartózkodott itt, ki tanulási, ki tanítási szándékból, így ez egyáltalán nem volt meglepő.
Aztán megálltam egy szekrénynél, melyen jókora könyvet pillantottam meg, de jóval fejmagasság felett, amit azonnal kiszemeltem magamnak, csak éppen képtelen voltam leemelni, a telekinézés meg nem szerepelt a repertoáromban. Létra meg persze sehol!
Gondoltam felmászom, remélve, hogy nem lát egy diák sem, de mikor már jó pár polc magasságában voltam, az egyik könyv megindult alattam és én halkan felsikkanva kezdtem eldőlni.