Előzmények

Tárgy: Előzmények Hétf. Jún. 24, 2013 7:16 am

Previously on Dragon Age...

,,A Káptalan tanítása szerint az ember gőgje szabadította világunkra az éjfattyakat. A mágusok meg akarták hódítani a mennyeket, de helyette elpusztították azt. Kitaszították őket, romlásuk pedig eltorzította őket és elátkozta őket. Szörnyetegekként tértek vissza; ők voltak az első éjfattyak. Megállíthatatlan és könyörtelen Veszedelemként söpörtek végig a világon. A törpe királyságok buktak el először, majd az éjfattyak újra és újra ránk rontottak a Mélyutakról; a világot a pusztulás réme fenyegette. Míg fel nem bukkantak a Szürke Kamarások. Nők és férfiak a fajok mindegyikéből: harcosok és mágusok, barbárok és királyok. A Szürke Kamarások mindent feláldoztak, hogy gátat szabjanak a sötét áradatnak… és diadalmaskodtak. Négy évszázad telt el az utolsó győzelem óta; azóta őrködünk. Figyeltünk és vártuk az éjfattyak visszatértét… de akik egykor hősnek neveztek minket, mostanra mind elfeledtek. Kevesen maradtunk, figyelmeztetéseinkre pedig rég nem hallgat senki. Az is lehet, hogy elkéstünk; a saját szememmel láttam, mi készül a messzeségben. A Teremtő legyen velünk!” (Duncan)

  Ferelden a pusztulás szélén állt. Újabb Veszedelem fenyegette az országot, vagyis ismét felbukkant egy vezérdémon (egy hatalmas sárkány), ami az egyetlen olyan lény, amely képes összefogni és vezetni az éjfattyak seregét, de vezérdémon nélkül nem képesek nagyobb pusztításra, így a visszaszorításuk is megoldható. A Mélyutakból törnek elő mindig, így a törpöket fenyegeti a legnagyobb veszély, és az ő elsődleges feladatuk őrt állni felettük, hogy ne szabaduljanak a világra. Amikor azonban kitör a Veszedelem, már a törpök folyamatos harcban edzett bátorsága, ereje és kitartása sem elég.
Cailen, az akkori király a Ferelden déli részén álló romos Ostagarnál akart véget vetni a közelgő Veszedelemnek.
  Apósa, Loghain azonban, a nép ünnepelt hőse, aki egyszer már megmentette a nemzetet a szomszéd ország, Orlézia megszállóitól, elárulta a királyát. Amikor a toronyba küldött Szürke Kamarások, Aedan és Alistair meggyújtották a jelző fáklyát, amire Loghainnek a seregével együtt az Ostagar túlsó felén harcoló Cailen és csapatai segítségére kellett volna sietnie, ő visszavonulót fújt, és magára hagyva a királyt, embereivel együtt Denerimbe vonult, hogy elfoglalva a trónt átvegye a hatalmat, háttérbe szorítva Anorat, a lányát, Cailen özvegyét.
  Ostagarban így meghalt a király több ezer katonájával együtt, valamint Ferelden összes Szürke Kamarása, köztük Duncan is, mind közül a legkiválóbb, aki Aedant és Alistairt is Kamarássá avatta. Mind, kivéve Aedan, Alistair, és Riordan. Ez utóbbit azonban Loghain börtönbe záratta, így a végső csata előtt nem sokkal szabadult csak ki, ott pedig életét vesztette a vezérdémon elleni küzdelemben. Loghain, Ferelden új királya, hogy magyarázattal szolgáljon a népnek az Ostagarban, a Szürke Kamarásokat kiáltotta ki árulónak, akik elárulták az uralkodót, az ő és az ott pusztult katonák halálát okozva, ezzel a Kamarások ellen fordítva az egész országot, magát pedig ismét hősként beállítva, aki annyi embert mentett ki onnan, amennyit csak tudott.
Nem vette komoly fenyegetésnek a közelgő Veszedelmet, helyette megszállottan szervezte a seregeit, hogy lerohanják Orléziát, amivel oly’ sok évvel azelőtt háborúban álltak, noha Orlézia uralkodója segítséget ígért Cailennek a Veszedelem elleni csatákban. Az egyezség megkötése előtt azonban Cailen elesett Ostagarban. Fereldent tehát már nem csak az egyre duzzadó, szokatlanul és rémisztően jól szervezett éjfattyakból álló csapatok fenyegették, akik gyilkoltak és pusztítottak, amerre csak haladtak, hanem a küszöbön álló polgárháború is. Nem mindenki hitt ugyanis Loghainnek, és nem mindenki támogatta az ötletet, hogy egy olyan ország ellen indítsanak támadást, akikkel már régóta békés volt a viszonyuk, ráadásul akkor, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem a törpök ügyetlensége miatt egyre több az éjfatty, hanem azért, mert előkerült egy újabb vezérdémon, amit csak egy Szürke Kamarás ölhet meg.
  Aedan Cousland Highever várában született Ferelden legészakibb pontján, bátyjával Fergussal. Egy napon azonban Arl Randon Howe, Bryce Howe, Aedan apjának régi barátja, és egyébként Loghain jobbkeze, lemészárolt az éj leple alatt mindenkit a várban. Fergus előző nap lovagolt el Ostagarba, így ő túlélte, ahogy Aedan is, akinek Duncan segített elmenekülni, mivel méltónak találta rá, hogy beálljon Szürke Kamarásnak. Mindenki más meghalt. Aedan pedig az Ostagarban történtek után árulóként volt kénytelen járni Fereldent, hogy szövetségeseket szerezve letaszítsa a trónról az áruló Loghaint, és az újra egyesített nemzetet győzelemre vezesse az éjfattyak és a vezérdémon ellen.
  Először csak Alistair volt társa az úton, de később csatlakozott hozzá két mágus, Morrigan, a hitehagyott, aki illegális módon nem a Mágustoronyban élt, és Wynne (aki igen), valamint Shale, a golem, Oghren, a törp, Liliana, az orléz bárd, Zevran, az antiviai elf bérgyilkos és Sten, a qunari. Együtt megmentették Arl Eamon életét, akit Loghain akart megmérgezni, mert veszélyeztetve érezte tőle a hatalmát. Eamon ugyanis a Kamarások oldalán állt, ezen kívül Maric-nek (Cailen apja) a néhai feleségének volt a bátyja. Noha Eamon sosem tartott igényt a trónra.
  Felszabadították az erdei elfeket fenyegető vérfarkasokat, akiket az egyik klán vezetője átkozott erre a sorsra, hogy megbosszulja az őket ért brutális támadást. Ez azonban már annyira régen volt, hogy mondhatni, már megbűnhődtek a tettükért, ráadásul már ők is békét akartak, így bár a rituálé a klán vezér életébe került, visszanyerték emberi testüket, és újra békére leltek, és az elf klánoknak sem kellett többé vérfarkas támadástól tartaniuk.
  A mágus tornyot fenyegető vérmágusok és démonok visszaszorításával a mágusok és templáriusok megbecsülését és segítségét is elnyerték. Orzammarban a koronáért vívott belvillongásokat is elsimították, és Bhelent, az előző király fiát segítették a trónra, megjárva a Mélyutakat és legyőzve Jarviat, hírhedt alvilági vezért.
  Ezek után Ferelden nemességét is meggyőzték arról, hogy jobban járnak velük, mint Loghainnel, aki nem riadt vissza attól, hogy elfeket adjon el rabszolgának, hogy az Orlézia ellen folytatott háborújához pénzt nyerjen, vagy akár egy nemes fiát is elraboljon, és megkínoztasson, vagy egy másikat tömlöcbe zárasson, sem semmilyen szörnyűségtől, csak hogy az egyre növekvő paranoiáját csillapítsa, és a szinte már-már megszállottságnak is beillő elszántsággal készüljön az Orlézia elleni háborújára, miközben a Veszedelem egyre elhatalmasodik az országon.
  Végül Alistair-é lett a megtiszteltetés, hogy levághassa Loghain fejét és Anora ült a trónra. Aedan és Alistair pedig megtudták Riordantől, hogy miért is kell egy Szürke Kamarásnak megölnie a vezérdémont: amikor a vezérdémon meghal, a lelke életben marad, és a legközelebbi gazdatestet választja ki, amibe beleszállhat. A Szürke Kamarások a beavatásukkor ugyanis éjfattyak vérét isszák, és amennyiben túlélik (valaki belehal, mivel ez lényegében méreg), Szürke Kamarásokká válnak. Így képesek valamilyen szinten érzékelni az éjfattyak és a vezérdémon közelségét, de ennek az a veszélye, hogy ez visszafelé is igaz. Ráadásul a vér szépen lassan elpusztítja a Kamarást, ezért ők igen fiatalon szoktak meghalni (ha a negyvenet megérik, az már egész szépnek számít). Amikor érzik, hogy közeledik a vég, régi szokás szerint, amiért a törpök kimondottan tisztelik őket, Orzammarba mennek, hogy a Mélyutakban, ahol mindig sok az éjfatty, harc közben essenek el.
Tehát a megölt vezérdémon lelke megérzi bennük az éjfattyak jelenlétét, ezért költözik beléjük, de természetesen a bennük lévő éjfattyak vérétől ők még Szürke Kamarások maradnak, ezért a vezérdémon lelke elpusztul. Csakúgy, mint a Kamarás maga. Vagyis aki megöli a vezérdémont, az életét áldozza a győzelemért.
  Morrigan azonban ajánlott egy kiutat a biztos halálból. Aedan és Morrigan ugyanis kalandos útjuk során egymásba szerettek, és bár Aedan vállalta volna a hősi halált, Morrigan meg akarta menteni. A végső csata előtti éjszaka ezért egy szenvedélyes együttlét alkalmával Morrigannak gyermeke fogant tőle. Ez is a rituálé része volt. Ahogyan az is, hogy Morrigan a győzelem után eltűnik, és senki sem mehet utána, még az apa sem. Aedan csak annyit tudott, hogy a megölt vezérdémon lelke a gyermekbe szállt őhelyette, így életben maradhatott, Morrigan mágiájának hála pedig a baba is, bár ahogy Morrigan mondta egy éjszaka után már nemigen lehetett gyereknek nevezni. De ígéretéhez híven nem esett baja, csak ,,átalakult”. Aedan természetesen utánament, meg is találta, amint egy varázslatos tükör előtt állva felkészült, hogy átlépjen egy másik világba. Végül mindketten mentek (a gyerekkel együtt), és soha nem tértek vissza.
Fereldenben, ahol azóta is Anora volt a királynő, Fergus Highever ura, Alistair pedig az új Szürke Kamarás parancsnok megindult az újjáépítés, hogy rendbe hozzanak mindent, amit a háború elpusztított, és a Szürke Kamarások sorai is megint bővülni kezdjen. Történetünk három évvel azután veszi fel a fonalat, hogy Aedan Cousland levágta a vezérdémon fejét, megszabadítva ezzel Fereldent a közelgő Veszedelemtől.