Név: Duncan Drako
Kor: 25
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési hely:Anyja- Leilana Draco
:apja-Alistair Draco
Kaszt: Szerencsevadász
Kinézet: Kinézetével ellentétben szívós egy fickó. 180 cm magas 70kg. Sőtét rövid haja van tengerkék szem. A bőre fehér. Barna bőrpáncélt szokott hordani a hátán egy tegezzel. Oldalán két kard foglal helyet.
Jellem: Szereti az állatokat és gyűlöli, ha kínozzák őket. Ugyanígy van, az emberekkel nem tűri ha az erősebb kihasználja a védtelent. Legtöbbször mindig mosolyog. Kedvenc hobbija az éjfatty és bandita vadászat. Fülig bele van esve Leilanába. Csak akkor öl meg egy állatot, ha feltétlenül fontos.
Felszerelés: Könnyű bőr vért, két könnyű kard, íj és nyilak
Előtörténet:
Nem mondhatom, hogy fényűzően kezdtem meg e világi létemet ám nem panaszkodhattam. A falunk egy erdő mellett feküdt, amin túl egy nagy tó volt. Édesapám minden nap az erdőbe járt vadászni. Úgy ismerte azt a fáktól zegzugas területet, mint a saját tenyerét. Tudta jól hol fészkelnek a madarak hova bújnak el az állatok télvíz idején. Mikor elég idős lettem engem is elvitt magával egy-egy vadászatra. Ő tanított meg a természet törvényére, amit a mai napig is a szívemben őrzök. Az egyik csak akkor ölj ha feltétlenül muszáj. Második: ne hagyj állatot szenvedni. Harmadik: ha te nem bántod az állatot ő sem fog téged kivéve, ha a kölykét félti. Ezt sikeresen meg is tapasztaltam mikor egy vaddisznó fölkergetett a fára a malackái miatt. Negyedik tiszteld az állatokat, mert ők is a természet gyermekei.
Miközben eme bölcseletekre tanított apám-édesanyám otthon maradt és vart. Ő vatta a legszebb kabátokat az egész faluban így nagyon sokan fel is keresték. Oly ügyes keze volt hogy pillanatok alatt egymaga megnyúzott egy szarvast. Oly szakértelemmel bírt, hogy elég volt ránézni az illetőre máris tudta a pontos méreteit és pár nap múlva már jöhetett a ruháért. A gyerekorom nemcsak csupa játék volt és mese. Halottam olyan emberekről, akik nem olyan békések, mint mi vidékiek. Ezért ahogy mondani szokás kutyaharapást szőrivel kell kezelni. Megtanította édesapám hogyan kell bánni az íjjal. Vadászat során rendkívül hasznos hisz egy gyakorlott vadász kezében szinte fájdalommentesen hunyhatott ki az állat. Ez viszont nem minden ugyanis erre szinte bárki képes volt. Több évnyi gyakorlás után ott találtam el a vadat ahol én akartam. Egyszer megláttam egy szarvast amint félig elbujt egy bokor mögé. Én megfeszítettem az íjamat célra emeltem kezem nem remegett biztos, volt akár egy ezeréves tölgy. Mikor ellengettem a nyíl úgy hasította a levegőt akár forró kés a vajat. Egy szempillantás múlva a szarvas összeesett akár egy szalmazsák. Mikor megnéztük pont a két szeme között sikerült eltalálnom bár egy ember nem ilyen könnyű. Még nagyon sokat kellett tanulnom az íjászatról, hogy olyan ügyes lehessek akár apám. Mást is tanított nekem az íjászaton kívül. Ugyanis ha egy rossz akaróm túl közel merészkedik, nem mehetek sokra a nyilammal és az íjammal. Először jobb kézzel tanultam meg vívni ezután a ballal. Nem voltam valami erős ám a felmenőimhez híven gyors voltam és mozgékony. A pengém gyors és halálos volt akár a villám bár én jóval halkabban hadakoztam. Erre azért volt szükségünk, mert a banditákon kívül más is előszeretettel meglátogatta kicsinyke falunkat. Ezek rondábbak voltak mint egy sárkány és úgy bűzlöttek, mint egy trágyadomb. Mindenkire rátámadtak, aki élt és mozgott akár egy megvadult vadállat.
Egyszer hallottuk a hírét, hogy sereget szerveztek a veszedelem ellen. Nagyon sok férfi csatlakozott a sereghez ám nem mindenki tehette meg. Én is köztük voltam, mert valakinek hátra kellett maradni vigyázni a falura. Pedig annyira én is csatlakozni akartam, mert halottam egy angyal is beállt a harcosok közé. Egy vörös hajú zöld szemű éjfatty mészároló szépség. Egyszer volt szerencsém látni róla egy festmény az óta fülig bele szerettem. Elhatároztam egyszer útra kelek és megkeresem, hogy az ő oldalán harcolhassak. Ám mindennek megvolt a maga helye és ideje még a szívügyeknek is. Egyik nap a semmiből pontosabban a föld alól bukkant fel majd két tucat éjfatty. arra számítottak, hogy csupa vételen nő könnyű préda lesz számukra. Sajnos rossz falut választottak a randalírozásra. A pár megmaradt férfi és a keményen dolgozó asszonyok pillanatok alatt elintézték a dögöket. Én a háztetőn ülve csökkentettem az ellenfél számát, míg édesanyám precíz könnyed mozdulatokkal választotta el a fejeket a testektől. Számtalanszor kértem tanítson meg erre engem is ám mindig azt mondta nem jött még el az én időm. Egyetlen embert sem vesztettünk, míg tartott a háború. Mi így tudtuk segíteni a többieket, hogy ne keljen aggódniuk az otthon maradottak miatt. Kis idő múlva visszatértek a csatából faluba sajnos nem mindnyájan. Ám hoztak egy örömhírt miszerint meghalt a szörnyek vezére így nem kell többet attól tartani, hogy futótűzként elemésztik az országot.
Az elmúlt három évben viszonylagos békében éltünk. Néha feltűnt pár kosza bandita vagy gonosz szörnyeteg ám ezen kívül semmi érdemleges nem történt. Végre úgy éreztem itt az ideje világot látnom és találkoznom azzal a csodálatos nővel, akiről évek óta álmodoztam. Természetesen nem felejtettem el azt a sok mindent, amit tanítottak nekem. Kardforgatást, íjászatot sikerült megfelelő szintre fejlesztenem. A vadállatok segítségül hívását, melyik növény ehető melyik nem és melyik használható, mint gyógyfű ezekkel még csak kissé sikerült megismerkednem. Azonban tudtam utazásaim során tudásom minden bizonnyal bővülni fog. Felpakoltam a petyerkámat majd búcsút vettem édesapáméktól és elindultam az orrom után. Ráadásul szerettem volna részt venni valami komolyabb dologban, aminek jelentősége is van. Amit azelőtt csináltam igaz nemes tett volt ám nem sok jelentőséggel bírt.
Szakértelmek: dupla kardok(pengék), íjászat,
Kedd Dec. 10, 2013 7:09 am