Caradock - készülget

Név: Caradock
Kor: 24 vagy 25, apám szerint 25 éve volt, anyám szerint 24 én meg nem tudom melyik emlékszik rosszul
Faj: ember (kaszind)
Születési hely: Korcari vadon (?)
Kaszt: Mágus - körmágus
Vérvonal: szüleim élnek tudtommal, talán a nagyszüleim is, de mivel nem tarthatunk kapcsolatot egymással több okból sem, szerintem tökéletesen lényegtelen.

Kinézet: nem tipikus kaszind, kevert vérűnek tűnik, talán más embercsoportok tagjainak vére is folyik az ereiben, de azért legjellemzőbben az erdei vadak vonásai ütköznek vissza rajta. Meglehetősen magas, nyurga fiatalember, általában le kell hajtania a fejét az ajtóknál, lévén biza eléri a kettő métert. Emellé viszont csúnyán visszaüt a testmozgás, fizikális megerőltetés hiánya és a rendszertelen étkezés, alig van felette a hetven kilónak, vagyis kifejezetten vékony. Gesztenyebarna haját apródfrizurára nyírja, szemei kéken villognak lágyan ívelt szemöldöke alól. A legtöbbek szerint van valami rágcsálószerű az arcában, de ettől függetlenül nem egy taszító ember, csak éppen nem is vonzó különösebben. Elálló fülei miatt van valami kissé mókás jelleg a megjelenésében. Az esetek többségében derűsen szemléli a világot.
Ha csak valami kényszerítő körülmény nem szól közbe büszkén viseli rendi ruházatát a felavatott körmágusok talárját, gyűrűjét és botját, jó okkal természetesen hajlandó civil ruházatot ölteni, de nem jellemző.

Jellem: jóindulatú, a keményvonalasabb kollégák szerint inkább kissé naiv. Elfogadja a Káptalannak való alárendeltség és a templárius őrizet szükségességét. Bár nem örül neki, de ezt tartja a legkisebb rossznak a számba vehető opciók közül, egy vérmágiának engedő beavatottnál, vagy elszabadult abominációnál akármi jobban hangzik, éppen ezért kiáll ezek szükségessége mellett, bátran képviseli a Kör eszményét. Gyermekszerető és alapvetően türelmes, így jó tanár válhat majd belőle egyszer. A fizikai erőszak elől, amíg erre épeszű keretek adta lehetőségek között módja van, addig kitér, konfrontációt sohasem keres. Nem szokott a hatalmával kérkedni, de büszkén vállalja mivoltát és talán némi "szakmai" hiúság, de elért eredményeire is örömmel gondol. Nem egy bigottan vallásos alkat, de hívő, heti egyszer azért ha módja van rá, részt vesz a szertartásokon. A fizikaival szemben a verbális konfrontációkat viszont imádja! Szeret társalogni, szeret vitázni, számára ezek amolyan szellemi frissítők, ráadásul megismerheti mások nézőpontját is. Könyvmoly alkat ugyan, de nem gubózott be, igazi társasági lény. Alapvetően csendes, komoly, de segítőkész fiú, viszont ismerősei körében hamar kinyílik, derűsebbé válik, hajalndó egy kis tréfálkozásra, bár a tetteit mindig megfontolja előre. Úgy az ifjú tanítványoknak, mint mágustársainak szívesen segít vagy ad tanácsot, bár olykor mindkettőt kéretlenül is. Szeretne komoly és felelősségteljes ember látszatát keltve járni-kelni, emiatt gyakran látni nyurga alakját komótos lassúsággal, szemlélődve, a talár ujjai mögött összefont karokkal sétálni, de sosem bírja túl soká, ahhoz nagyon eleven és ha valami kíváncsivá teszi, az rögtön magával is ragadja. Márpedig ő szinte mindenre kíváncsi! A fajgyűlölet nem jellemzi. Sok elf él a toronyban, némelyikük kifejezetten tehetséges is, igyekszik jól kijönni velük, elvégre kollégák vagy mi. A törpékkel szemben megint csak viszketeg módon kíváncsi, vajh miért nem képesek megérinteni és formázni a művészetet, miközben elsőrangú varázskovácsok, de a lecsendesítettekkel szemben az ő álmaik elevenek. Azért igyekszik visszafogni magát, nehogy azt az érzést keltse az aprónépben, hogy legszívesebben már boncolná is őket, mert azért erről nincs szó. Igyekszik a lehetőségekhez képest emberi kapcsolatot ápolni a templáriusokkal is, mivel sokan ismerik már régről a nézeteivel együtt, amiket számtalan vitában, na meg a toronyban tomboló démonok idején is bizonyított, így valami szikrája a bizalomnak megvan felé a másik oldalról is. A rangidős lovagok legalább 2 másodpercet gondolkodnának, mielőtt agyonverik, ha szükségét látják.

Felszerelés: a felavatott körmágusok talárja, a körmágusok varázsgyűrűje, mágusbot, pénzeserszény, hússzelő kiskés, stb. Általában néhány könyv is.

Előtörténet:

Szakértelmek: varázsitalfőzés (kisebb nagyobb gyógyitalokkal és líriumfőzetekkel elég jól elboldogul)

Varázslatok:

Bénító rúna - teremtés (1 kredit): A varázsló a földre rajzol egy csupán a mágiára érzékeny személyek számára látható, világító jelet, melynek egy méteres körzetébe lépve az első ember talpa képtelen lesz felemelkedni a földtől a következő két percre, vagy két körre.
A varázslat elsütése teljes koncentrációt igényel, elsütése nagyjából 5 másodpercig tart. A mágus elsütheti akár minden körben is, ám egyszerre csupán öt ilyen csapdát tarthat fenn.

Rettegés - entrópia (2 kredit): a varázslat célpontján, ha nem képes ellenállni a mágus hatalmának, elemi rettegés lesz úrrá és azonnal menekülni kezd. Eközben semmi mással nem törődik, csak hogy a lehető legmesszebb kerüljön a varázstudótól, ellökdös az útjából bárkit és bármit. A mágia hatása idővel gyengül, az erősebb akaratú emberek 3, a leggyengébb jellemek olyan 5-6 kör múltán szabadulnak fel a mesterséges érzelem hatása alól, utána szabadon cselekedhetnek. Alvó személyre olvasva elképesztően valóságos rémálmok gyötrik a szerencsétlent, a szervezete kritikus sokkot él át, az egyszerű emberek jó része bele is pusztulhat. Az élőholtak és a berzerker tombolók a varázslatra tökéletesen immuninsak, a mágus 5 körönként próbálkozhat meg vele, ha nem akar agyvérzést kapni a megerőltetéstől.

Álomvarázs - entrópia (3 kredit): a célpontként megjelölt lény, ha nem képes ellenállni a mágus erejének, akkor 6 körre egyszerűen elalszik. A varázslat biztosítja, hogy ne ébredjen fel, mikor emiatt összecsuklik, de ezen felül akármilyen fizikai inger, ami egy mélyen alvó embert felébreszthet, az az alanyt is fel fogja (hideg víz, fizikai seb, tűz, istenes nagy füles, stb). Egyébként viszont önerőből hat körig nem ébred fel. Az élőholtak a varázslatra tökéletesen immuninsak. A mágusnak 3 körébe telik, mire újra képes elmondani a varázslatát, eléggé megterhelő.